Az tényleg jó, ha be tudod azonosítani mi váltotta ki, de ha esetleg nem sikerül, csak gondiolj arra, hogy minden ami történik, természetes dolog, nincs benne semmi szokatlan.
Nem tudom. Szerintem elég stresszes volt a hetem és most volt egy kis időm kikapcsolni az agyamat (valami sorozatot néztem). Este mentem volna ilyen baráti vacsorára Pestre, asszony pedig Szegedre indult és leültem az ágy szélére és bőgtem, közben szédültem és hányingert is kaptam és olyanok jártak az eszemben, hogy most elindulok és meghalok az autópályán és/vagy a feleségem. Mit fogok tenni? Hogyan dolgozom fel vagy ő hogy dolgozná fel a dolgot. És nem tudtam elengedni a témát egy fél óráig. Most már csak az utóhatása van, de lüktet a fejem. Nem merek, így elindulni...
Nem feltetlen, ahogy a fonok is megegyezett fizuert dolgoztat, addig a melos is megeggyezett fizuert dolgozik. Igy lehet vanaki ugy valasztja hogy tobb penz kell neki meloskent is vagy gyorsabban akar haladni valami elinteznivaloval, esetleg hamarabb akarja befejezni, igy szivesen nyomja hetvegen is. Ugyanezekert az okokert dolgozhat valaki tobbet vagy kevesebbet is mint 8 ora.
Azutan a sajat ceg csomo extra felelosseggel jar is am, nem csak karosszekes. Csomo ember siman onszantabol valasztja hogy inkabb masnak dolgozik specifikus melot, specifikusan megbeszelt berert, mintsem hogy sajat ceget vezessen, annak minden pozitiv anyagi hasznaval, es minden negativ kisezernyi felelossegevel, fejfajasaval.
De addig is el lehet menni, hogy epp valamelyik sima melos azt valasztana hogy ne szomban vasarnap legyen a szabadnapja hanem hetfon es csutortokon pl, mert hetvegen minden zarva van es nem tud semmit intezni, hetkoznap meg be tudja adni a papirjait meg el tudja a kocsijat vinni javitasra, stb.
admin mantra: "mindent le lehet kakilni oszt megy az oldal mégis magától."
életfilozófia mantra: "ideológiailag veszélyesen eltévedt kanadai szektás."
Ez nem tudom micsoda de nem pánik roham.
A pánik roham alatt beszedulsz tényleg azt hiszed meghalsz de azonnal nem majd az autópályán. Beszukul a világ azt hiszed szivrohamod van. Oxigén tultenges miatt alakul így az agyban. Ezért szokták mondani, hogy zacskóba lélegezz.
Nekem egy kifejezetten stresszes időszakomban volt "szerencsém" megtapasztalni, azelőtt sosem még, de ami még inkább megdöbbentett az az, hogy akkor jött elő a semmiből, amikor már teljesen bebeszéltem magamnak, hogy egyébként rendben vagyok, minden oké a magánéletemben is, lelkileg is stabil vagyok, semmivel nincs semmi gondom (suli, munkahely, az itthoni dolgok, kapcsolataim stb.). Azaz konkrétan vihar előtti csendet tört meg ez a roham - ami aztán egy jel volt arra, hogy valójában csak szőnyeg alá próbálok söpörni valami problémát végelkeseredésemben, holott meg kellene birkózzak vele, mert akkor is létezik, ha megpróbálom elhitetni magammal, hogy nem (amúgy valóban brutálisan nagy nyomás volt rajtam akkoriban ezer meg egy okból). Tudat alatt ez tovább működik, emészt téged, hiába nem beszélsz róla, hiába próbálod másra helyezni a figyelmed, elterelni azt, nem fog megszűnni.
Én nem fordultam gyógyszerekhez ezután, pedig én is nagyon megijedtem (ekkor ugyan már nem volt új nekem az, hogy pszichésen borzasztó betegségeket képes előidézni az ember, hisz egy éven át jártam kórházba emiatt). Mikor anya felvilágosított róla, hogy ez pánikroham volt, már akkor sejtettem, hogy azzal, hogy példának okáért antidepresszánsokat fogok enni amíg "jobban nem leszek", nem oldom meg a gondot, mivel ez csupán egy "következménye" annak, ahogyan élem a mindennapjaim, ami hatás engem ér, ahogyan felfogom a dolgokat, megélem stb. - Nem vagyok híve a "felületes orvoslásnak". Sikerült nagy nehezen, mindent stabilizálni az életemben még úgy is, hogy voltaképp senki nem volt a segítségemre ebben, ám azóta sem volt pánikrohamom.
Próbáld alaposabban átvizsgálni a saját életed. Azt, ami esetleg stresszel téged, ami aggodalmat vált ki belőled, ami bosszant vagy bármi nemű negatív hatással van rád s ezt követően törekedj arra, hogy ezek megszűnjenek, változzanak, vagy te magad változz a saját egészséged és békéd érdekében. Fokozatosan még a legapróbbnak tűnő dolgok is képesek megkeseríteni az életed és addig elvinni, hogy akár ilyesmit átélhess.
Természetesen látogass el nyugodtan szakemberhez, mert valóban tőle kaphatsz nagyobb rálátást erre az egészre, de sose becsüld alá a psziché erejét, mert sok egészségügyi problémáért felelős.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
Nekem egyszer volt hasonló, indultunk volna mi is asszonnyal egy 700km-es útra, és indulás előtt láttam egy balesetről képeket vagy valami hírt már nem tudomm de kb ugyanez volt velem is. Szinte lebénított a gondolat, hogy valami történni fog velünk, valami nem oké és annyira nem hagyott nyugodni, hogy teljesen belelovalltam magam és a végére már szinte hisztérikusan járt az agyam a létező legrosszabb forgatókönyvökön. Szerencsére hamar elmúlt és túltettem magam rajta, de elég ijesztő volt belegondolni, hogy mikre képes a psziché.
Persze a válaszért nem kellett messze menjek, akkor volt a 3. hete, amit zsinórban lenyomtam pihenőnap nélkül (kurva pénz), és betudtam annak, hogy szólt az agyam, hogy ebbű baj lesz more, ha ez így megy tovább. Szóval ha kimerítő életmódot folytatsz, akkor a pihenésben keresd a választ szerintem, bármilyen közhelyesen is hangzik.
Nem olyan rég a testvérem a sürgősségire került. Nekem már ekkor nagyon rossz érzésem volt az egész helyzettel kapcsolatban. Nem csak az ájulása mögött mozgolódó okok aggasztottak, hanem valami más is, amit nem igen tudtam megfogalmazni. Mint egy "látomás", úgy jött az elmémbe a gondolat, hogy valószínűleg a szívével is további probléma lesz. Persze a többiek legyintettek rá, hogy ugyan, nincs itt semmi komoly.
Végül egy olyan ultrahangos szívvizsgálatot végeztek el nála, amely egy cső segítségével történik, amit ledugnak a torkon, aztán ultrahang segítségével így figyelve meg a szívet. Na most kiderült, hogy két műtét is indokolt az ő esetében. Az egyik egy szívbillentyű műtét, bár ezt elvileg még halaszthatjuk (ezt követően vérhígítót kell szednie élete végéig), a másik pedig egy másféle beavatkozás, amit a szívén tátongó "lyuk" indokol.
Ezen visszaáramlik a vér, és komoly gondot okozhat később. A leghátborzongatóbb számomra az egészben az, hogy én gyerekkorom óta mondogattam, s teljes meggyőződésem volt, hogy ilyen baja van. Mire anya szembesített vele hogy nem, ő nekem erről SOHA nem mondott ilyet, mi több, évente járnak kardiológushoz öcsémmel, s egy orvos sem mondta még, hogy ilyen problémája volna. Fogalmam sincs, hogy honnan származik hát kisgyermek koromtól ez a tudásom, amiben ennyire erős meggyőződésem volt, de borzasztóan érzem magam emiatt - fogalmam sincs, miért, hisz sokat igazából nem tehettem volna érte. Mindenesetre nagyon bízom benne, hogy nem lesz komolyabb komplikáció egyik műtét alatt sem, sem a továbbiakban. Az a baj, hogy sajnos így, hogy ezzel szembesítették és, rástresszelhet, márpedig ez komolyan ronthat a helyzetén főleg akkor, ha depressziósabb időszakát éli, márpedig ez nagyon is jelen van nála.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
Az a tátongó lyuk a foramen ovale lesz, ami magzatkorban összeköti a jobb pitvart a ballal, hogy a köldökzsinóron keresztül érkező friss vér, ami az alsó gyűjtővénába csatlakozik eljusson a testbe és ne térüljön el az akkor még nem működő tüdő felé. Ennek születés után be kéne záródnia, de néha nem jön össze teljesen. Ugyanígy a tüdőaortán is van átjáró balkamraiba.
Ezek nem megfelelő lezárulásából van a legtöbb gyermekkori gebasz a szívvel.
Ennek születés után be kéne záródnia, de néha nem jön össze teljesen.
Igen, erről van szó. Most azon gondolkodnak az orvosok, hogy mikor kellene sort keríteni a műtétre, de ezt valószínűleg nem sietik el. A konzíliumon megbeszéltek majd eldöntik.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
nekem gyerekkoromban nem zart az egyik rendesen, de aztan rendbejott magatol.
Örülök, hogy helyrejöttél.
Nekem valami olyasmit mondtak, hogy normális esetben három tasakja kellene, hogy legyen, viszont az ő esetében kettő van. Ez teszi indokolttá idővel a szívbillentyű műtétet, mivel sokkal kevésbé bírja a megterhelést. Lehet, hogy rémeket látok, de engem az is aggaszt, hogy a pajzsmirigye "alulműködik", emiatt sokkal könnyebben hízik még úgy is, hogy nem eszik többet, mint amennyit egyébként kellene. Elég magas és az elmúlt időben felszedett magára (amióta abbahagyta a kondizást), tehát egyébként sem lehet könnyebb egy nagy testet megfelelően működtetnie a szívnek pláne, ha két ilyen rendellenesség is fennáll nála...
21 éves lesz egyébként.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
A büdös francért kell minden idegent összevakarni karácsonyi ünnepre aki senkije a családnak, és bevágni jópofizni egy lakásba, amikor az év többi napján rá se basznak egyikünkre se? Némelyikkel egy cseszett szót nem váltottam még (és más se), annyi ideig nem láttam, aztán máris be kell hozni egy családi ebédre?
Undorodom ettől a képmutató baromságtól. Legszívesebben skippelném ezt a nyavalyás karácsonyi összejövetelt, ha nem lenne tömeges sértődés abból, hogy nem megyek, ill. ha nem mama rendezné (szerencsétlen nem is tudott arról, hogy ennyien becsődülnek).
Ehelyett végig kell néznem, hogy az ott lévők fele végig állja majd az egészet, mert hely sincs, de azért nyaljuk ki egymás seggét mert ilyenkor annak van az ideje. A kamu szeretetnek meg egymás átlátszó álltatásának.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
Fú, gyerekek, nem szeretek nyavajogni, de néha segít, ha kiírom magamból. A teljes történethez tartozik két előzmény: 2017. késő őszén a párom anyukája meghalt (apja már korábban a halálba itta magát), majd 2018 szenteste én anyám kapott szívrohamot, a szegedi klinikán életmentő műtétet hajtotta végre rajta, jókora szívelhalás, de végül túlélte, most jól van.
Előretekerünk 2019 nyarára, amikor a horvátországi nyaralásból hazatérve anyám azzal fogad, hogy hát rossz híre van, apán fél éve tartó gyomorfájása annyira elfajult, hogy éjjel elvitte a mentő, megnézték, és hát rák, többszörös áttétes, májból indult, de már gyomor, hasnyálmirigy, egyik vese, és a tüdeje alsó része is kapott belőle. Menthetetlen. Apám jól fogadja - 20 éven keresztül keményen ivott, majd szinte napra pontosan 10 éve egy hasnyálmirigy-gyulladásba kis híján belehalt. Akkor letette a poharat, és amikor hazamentem meglátogatni, csak annyit mondott, hogy ajándék volt ez a +10 év, azt még reméli, hogy a karácsonyt megéli, aztán már mindegy, mi lesz vele. Nem hagyta, hogy mintákat vegyenek belőle, kórházba se akart befeküdni, így hazaengedték.
Döbbenet, hogy néha milyen akarat van emberekben. Egy hónap alatt szinte csontvázzá fogyott, de aztán magára talált kicsit, kialakult, hogy melyik ételeket veszi be a gyomra, még dolgozni is visszament félállásba, nagyon szereti a munkáját. Persze a fájdalmai egyre erősödtek, a pirulák után morfium tapaszt kellett neki felrakni párnaponta.
Karácsony előtt már látszott, hogy gondok lesznek - egyrészt egy tapasz már nem volt neki elég, kellett a 2, meg mellé a pirulák is, hogy elvegye a fájdalmat. Enni is egyre kevesebbet evett. De ami még nagyobb probléma: a sok szer kikezdte az elméjét. Elfelejtett dolgokat, összekevert tárgyakat, egyik lábára két zoknit húzott, a másikra meg egyet sem. Aztán ez súlyosbodott, annyira, hogy elkezdett aggresszívvé válni, fenyegetőzött, kiabált, borogatta a poharakat, csapkodta az ajtót - ez azért is kemény, mert világéletében szelíd volt, sosem bántott senkit, nem is kiabált sosem. Állandóan menni akart ki az udvarra füvet nyírni, a -2 fokban egy szál pizsamában, vagy az utcára, hogy mennie kell dolgozni. Cigire gyűjtás közben meggyújtotta az újságot, ami az asztalon volt, még jó, hogy anyám megérezte a füstszagot, csak pár újság meg egy asztalterítő bánta.
Tegnap már nagyon rossz volt a helyzet. 2 napja nem aludt rendesen, és rendes roham jött rá, a szobában felborította a bútorokat, ki kellett hívni az ügyeletet. El is vitték a sürgősségire, majd onnét a II. számú belklinikára. Most ott fekszik, lekötözve, mert 2 percig nem maradt nyugton, hadakozott az ápolókkal, kitépte az infúziót, megvizsgálni sem tudják. Nem ismert meg sem engem, sem anyámat. Az orvos szerint áttét lehet már az agyában is, de amíg nem nyugszik meg és alszik el, megvizsgálni se tudják.
Én meg ülök itt a gép előtt, tehetetlenül, és nem tudom, mi a faszt kellene csinálnom.
Hál'istennek én csak fordítva láttam, mármint agresszív iszákosból kenyérre kenhető antialkoholistává válni valakit, és legalább az se rák miatt volt, csak egy komoly baleset (és agykárosodás) eredménye. A fájdalom már önmagában képes kihozni az emberből az agressziót, lásd még miért ne basztass migrénes embert. Az esetleges agyrák már csak hab a szartortán.
Kitartást tudok csak kívánni, illetve hogy minél gyorsabban véget érjen. Anyám se jött ki a II-es belről, miután bevitték, kommunikálni se volt képes, és nem nagyon ismert fel senkit. Még "megvárta", hogy közösen bemenjünk, majdnem hajnalban érkezett a telefon.
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
Ez valami egészen szörnyű. Az embernek az jár a fejében az olvasása közben, mi lesz, ha vele is ez történik.
Érzelmileg ez egy sokkal hosszabb folyamat lesz, mint amit most fizikailag átéltek.
A jelenre visszatérve; ha még azt is mondják, hogy hazaengedhetik, meg nem tarthatják bent, ha nem akar, én amellett lennék, hogy maradjon. Neki hatékonyabban tudják csillapítani bent a fájdalmait, nektek pedig nem a legrosszabb formáját látva kell hosszú kínlódás után elengednetek.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Az a legrosszabb, hogy mindenkinek jobb lenne, ha vége lenne, csak hát ezt annyira nem PC kimondani. Ő maga is, amikor még tiszta volt, nekem azt mondta, hogy nem várja meg a teljes leépülést, majd kezd valamit magával. Csak annyira várta a karácsonyt, hogy előtte nem akarta, most meg már nem tud összefüggően gondolkodni.
Az tényleg jó, ha be tudod azonosítani mi váltotta ki, de ha esetleg nem sikerül, csak gondiolj arra, hogy minden ami történik, természetes dolog, nincs benne semmi szokatlan.
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Nem tudom. Szerintem elég stresszes volt a hetem és most volt egy kis időm kikapcsolni az agyamat (valami sorozatot néztem). Este mentem volna ilyen baráti vacsorára Pestre, asszony pedig Szegedre indult és leültem az ágy szélére és bőgtem, közben szédültem és hányingert is kaptam és olyanok jártak az eszemben, hogy most elindulok és meghalok az autópályán és/vagy a feleségem. Mit fogok tenni? Hogyan dolgozom fel vagy ő hogy dolgozná fel a dolgot. És nem tudtam elengedni a témát egy fél óráig. Most már csak az utóhatása van, de lüktet a fejem. Nem merek, így elindulni...
Nem feltetlen, ahogy a fonok is megegyezett fizuert dolgoztat, addig a melos is megeggyezett fizuert dolgozik. Igy lehet vanaki ugy valasztja hogy tobb penz kell neki meloskent is vagy gyorsabban akar haladni valami elinteznivaloval, esetleg hamarabb akarja befejezni, igy szivesen nyomja hetvegen is. Ugyanezekert az okokert dolgozhat valaki tobbet vagy kevesebbet is mint 8 ora.
Azutan a sajat ceg csomo extra felelosseggel jar is am, nem csak karosszekes. Csomo ember siman onszantabol valasztja hogy inkabb masnak dolgozik specifikus melot, specifikusan megbeszelt berert, mintsem hogy sajat ceget vezessen, annak minden pozitiv anyagi hasznaval, es minden negativ kisezernyi felelossegevel, fejfajasaval.
De addig is el lehet menni, hogy epp valamelyik sima melos azt valasztana hogy ne szomban vasarnap legyen a szabadnapja hanem hetfon es csutortokon pl, mert hetvegen minden zarva van es nem tud semmit intezni, hetkoznap meg be tudja adni a papirjait meg el tudja a kocsijat vinni javitasra, stb.
admin mantra: "mindent le lehet kakilni oszt megy az oldal mégis magától."
életfilozófia mantra: "ideológiailag veszélyesen eltévedt kanadai szektás."
Ez nem tudom micsoda de nem pánik roham.
A pánik roham alatt beszedulsz tényleg azt hiszed meghalsz de azonnal nem majd az autópályán. Beszukul a világ azt hiszed szivrohamod van. Oxigén tultenges miatt alakul így az agyban. Ezért szokták mondani, hogy zacskóba lélegezz.
Youtube: Csöpi plays - https://goo.gl/pp4Ldr
Szerintem ne egy félkegyelmű fórumon keress választ erre.
LEA-t tudom ajánlani Budapesten, Jungiánusok.
http://www.lelkiegeszsegert.hu/
Sztem olvass utána:
https://www.hazipatika.com/psziche/pszichiatriai_betegsegek/cikkek/meddi...
https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/panikbetegseg/390
Nem feltétlen pszichés eredetű. Tájékozódj kicsit.
Vill du bli ihop med mig?
Nekem egy kifejezetten stresszes időszakomban volt "szerencsém" megtapasztalni, azelőtt sosem még, de ami még inkább megdöbbentett az az, hogy akkor jött elő a semmiből, amikor már teljesen bebeszéltem magamnak, hogy egyébként rendben vagyok, minden oké a magánéletemben is, lelkileg is stabil vagyok, semmivel nincs semmi gondom (suli, munkahely, az itthoni dolgok, kapcsolataim stb.). Azaz konkrétan vihar előtti csendet tört meg ez a roham - ami aztán egy jel volt arra, hogy valójában csak szőnyeg alá próbálok söpörni valami problémát végelkeseredésemben, holott meg kellene birkózzak vele, mert akkor is létezik, ha megpróbálom elhitetni magammal, hogy nem (
amúgy valóban brutálisan nagy nyomás volt rajtam akkoriban ezer meg egy okból). Tudat alatt ez tovább működik, emészt téged, hiába nem beszélsz róla, hiába próbálod másra helyezni a figyelmed, elterelni azt, nem fog megszűnni.Én nem fordultam gyógyszerekhez ezután, pedig én is nagyon megijedtem (ekkor ugyan már nem volt új nekem az, hogy pszichésen borzasztó betegségeket képes előidézni az ember, hisz egy éven át jártam kórházba emiatt). Mikor anya felvilágosított róla, hogy ez pánikroham volt, már akkor sejtettem, hogy azzal, hogy példának okáért antidepresszánsokat fogok enni amíg "jobban nem leszek", nem oldom meg a gondot, mivel ez csupán egy "következménye" annak, ahogyan élem a mindennapjaim, ami hatás engem ér, ahogyan felfogom a dolgokat, megélem stb. - Nem vagyok híve a "felületes orvoslásnak". Sikerült nagy nehezen, mindent stabilizálni az életemben még úgy is, hogy voltaképp senki nem volt a segítségemre ebben, ám azóta sem volt pánikrohamom.
Próbáld alaposabban átvizsgálni a saját életed. Azt, ami esetleg stresszel téged, ami aggodalmat vált ki belőled, ami bosszant vagy bármi nemű negatív hatással van rád s ezt követően törekedj arra, hogy ezek megszűnjenek, változzanak, vagy te magad változz a saját egészséged és békéd érdekében. Fokozatosan még a legapróbbnak tűnő dolgok is képesek megkeseríteni az életed és addig elvinni, hogy akár ilyesmit átélhess.
Természetesen látogass el nyugodtan szakemberhez, mert valóban tőle kaphatsz nagyobb rálátást erre az egészre, de sose becsüld alá a psziché erejét, mert sok egészségügyi problémáért felelős.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
Nekem egyszer volt hasonló, indultunk volna mi is asszonnyal egy 700km-es útra, és indulás előtt láttam egy balesetről képeket vagy valami hírt már nem tudomm de kb ugyanez volt velem is. Szinte lebénított a gondolat, hogy valami történni fog velünk, valami nem oké és annyira nem hagyott nyugodni, hogy teljesen belelovalltam magam és a végére már szinte hisztérikusan járt az agyam a létező legrosszabb forgatókönyvökön. Szerencsére hamar elmúlt és túltettem magam rajta, de elég ijesztő volt belegondolni, hogy mikre képes a psziché.
Persze a válaszért nem kellett messze menjek, akkor volt a 3. hete, amit zsinórban lenyomtam pihenőnap nélkül (kurva pénz), és betudtam annak, hogy szólt az agyam, hogy ebbű baj lesz more, ha ez így megy tovább. Szóval ha kimerítő életmódot folytatsz, akkor a pihenésben keresd a választ szerintem, bármilyen közhelyesen is hangzik.
Nem olyan rég a testvérem a sürgősségire került. Nekem már ekkor nagyon rossz érzésem volt az egész helyzettel kapcsolatban. Nem csak az ájulása mögött mozgolódó okok aggasztottak, hanem valami más is, amit nem igen tudtam megfogalmazni. Mint egy "látomás", úgy jött az elmémbe a gondolat, hogy valószínűleg a szívével is további probléma lesz. Persze a többiek legyintettek rá, hogy ugyan, nincs itt semmi komoly.
Végül egy olyan ultrahangos szívvizsgálatot végeztek el nála, amely egy cső segítségével történik, amit ledugnak a torkon, aztán ultrahang segítségével így figyelve meg a szívet. Na most kiderült, hogy két műtét is indokolt az ő esetében. Az egyik egy szívbillentyű műtét, bár ezt elvileg még halaszthatjuk (ezt követően vérhígítót kell szednie élete végéig), a másik pedig egy másféle beavatkozás, amit a szívén tátongó "lyuk" indokol.
Ezen visszaáramlik a vér, és komoly gondot okozhat később. A leghátborzongatóbb számomra az egészben az, hogy én gyerekkorom óta mondogattam, s teljes meggyőződésem volt, hogy ilyen baja van. Mire anya szembesített vele hogy nem, ő nekem erről SOHA nem mondott ilyet, mi több, évente járnak kardiológushoz öcsémmel, s egy orvos sem mondta még, hogy ilyen problémája volna. Fogalmam sincs, hogy honnan származik hát kisgyermek koromtól ez a tudásom, amiben ennyire erős meggyőződésem volt, de borzasztóan érzem magam emiatt - fogalmam sincs, miért, hisz sokat igazából nem tehettem volna érte. Mindenesetre nagyon bízom benne, hogy nem lesz komolyabb komplikáció egyik műtét alatt sem, sem a továbbiakban. Az a baj, hogy sajnos így, hogy ezzel szembesítették és, rástresszelhet, márpedig ez komolyan ronthat a helyzetén főleg akkor, ha depressziósabb időszakát éli, márpedig ez nagyon is jelen van nála.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
Az a tátongó lyuk a foramen ovale lesz, ami magzatkorban összeköti a jobb pitvart a ballal, hogy a köldökzsinóron keresztül érkező friss vér, ami az alsó gyűjtővénába csatlakozik eljusson a testbe és ne térüljön el az akkor még nem működő tüdő felé. Ennek születés után be kéne záródnia, de néha nem jön össze teljesen. Ugyanígy a tüdőaortán is van átjáró balkamraiba.
Ezek nem megfelelő lezárulásából van a legtöbb gyermekkori gebasz a szívvel.
Vill du bli ihop med mig?
Igen, erről van szó. Most azon gondolkodnak az orvosok, hogy mikor kellene sort keríteni a műtétre, de ezt valószínűleg nem sietik el. A konzíliumon megbeszéltek majd eldöntik.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
nekem ismeros kislanyat mutottek ilyennel par evesen (3 volt tan)
Parizer forever.
szivbillentyuvel mi van? nekem gyerekkoromban nem zart az egyik rendesen, de aztan rendbejott magatol. hany eves a srac?
Parizer forever.
Örülök, hogy helyrejöttél.
Nekem valami olyasmit mondtak, hogy normális esetben három tasakja kellene, hogy legyen, viszont az ő esetében kettő van. Ez teszi indokolttá idővel a szívbillentyű műtétet, mivel sokkal kevésbé bírja a megterhelést. Lehet, hogy rémeket látok, de engem az is aggaszt, hogy a pajzsmirigye "alulműködik", emiatt sokkal könnyebben hízik még úgy is, hogy nem eszik többet, mint amennyit egyébként kellene. Elég magas és az elmúlt időben felszedett magára (amióta abbahagyta a kondizást), tehát egyébként sem lehet könnyebb egy nagy testet megfelelően működtetnie a szívnek pláne, ha két ilyen rendellenesség is fennáll nála...
21 éves lesz egyébként.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
https://twitter.com/BNONews/status/1207690183967199233
A büdös francért kell minden idegent összevakarni karácsonyi ünnepre aki senkije a családnak, és bevágni jópofizni egy lakásba, amikor az év többi napján rá se basznak egyikünkre se? Némelyikkel egy cseszett szót nem váltottam még (és más se), annyi ideig nem láttam, aztán máris be kell hozni egy családi ebédre?
Undorodom ettől a képmutató baromságtól. Legszívesebben skippelném ezt a nyavalyás karácsonyi összejövetelt, ha nem lenne tömeges sértődés abból, hogy nem megyek, ill. ha nem mama rendezné (szerencsétlen nem is tudott arról, hogy ennyien becsődülnek).
Ehelyett végig kell néznem, hogy az ott lévők fele végig állja majd az egészet, mert hely sincs, de azért nyaljuk ki egymás seggét mert ilyenkor annak van az ideje. A kamu szeretetnek meg egymás átlátszó álltatásának.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
Amikor hónapok után újra elkezded nézni day9tol a mostly walkingot (kalandjatekokat tolnak végig 3an) és az egyik fickobol non binary izé lett...
rwurl=https://kepkuldes.com/image/hiH1H7
Szerencsére affektalo picsa hangja még nem lett, majd azt kepzelem valami hosszuhaju hippi :D
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
melyikből?
A baloldali régebben Bill volt :)
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Egyedül ezek miatt nem bánnék egy világégést.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Hint:
Be kell baszki és akkor win-win.
1. Jövőre nem jönnek
2. Könnyebb elviselni őket.
https://hvg.hu/cegauto/20200102_kiskunmajsa_gazolas_szilveszter_ittas_sofor
Az ilyet lehetne agyonverni simán.
inkább elüttetni saját autójával.
másik kevésbé halálos, de wtf történet:
https://index.hu/gazdasag/2020/01/02/unicredit_bank_rendszerhiba_fennaka...
Fú, gyerekek, nem szeretek nyavajogni, de néha segít, ha kiírom magamból. A teljes történethez tartozik két előzmény: 2017. késő őszén a párom anyukája meghalt (apja már korábban a halálba itta magát), majd 2018 szenteste én anyám kapott szívrohamot, a szegedi klinikán életmentő műtétet hajtotta végre rajta, jókora szívelhalás, de végül túlélte, most jól van.
Előretekerünk 2019 nyarára, amikor a horvátországi nyaralásból hazatérve anyám azzal fogad, hogy hát rossz híre van, apán fél éve tartó gyomorfájása annyira elfajult, hogy éjjel elvitte a mentő, megnézték, és hát rák, többszörös áttétes, májból indult, de már gyomor, hasnyálmirigy, egyik vese, és a tüdeje alsó része is kapott belőle. Menthetetlen. Apám jól fogadja - 20 éven keresztül keményen ivott, majd szinte napra pontosan 10 éve egy hasnyálmirigy-gyulladásba kis híján belehalt. Akkor letette a poharat, és amikor hazamentem meglátogatni, csak annyit mondott, hogy ajándék volt ez a +10 év, azt még reméli, hogy a karácsonyt megéli, aztán már mindegy, mi lesz vele. Nem hagyta, hogy mintákat vegyenek belőle, kórházba se akart befeküdni, így hazaengedték.
Döbbenet, hogy néha milyen akarat van emberekben. Egy hónap alatt szinte csontvázzá fogyott, de aztán magára talált kicsit, kialakult, hogy melyik ételeket veszi be a gyomra, még dolgozni is visszament félállásba, nagyon szereti a munkáját. Persze a fájdalmai egyre erősödtek, a pirulák után morfium tapaszt kellett neki felrakni párnaponta.
Karácsony előtt már látszott, hogy gondok lesznek - egyrészt egy tapasz már nem volt neki elég, kellett a 2, meg mellé a pirulák is, hogy elvegye a fájdalmat. Enni is egyre kevesebbet evett. De ami még nagyobb probléma: a sok szer kikezdte az elméjét. Elfelejtett dolgokat, összekevert tárgyakat, egyik lábára két zoknit húzott, a másikra meg egyet sem. Aztán ez súlyosbodott, annyira, hogy elkezdett aggresszívvé válni, fenyegetőzött, kiabált, borogatta a poharakat, csapkodta az ajtót - ez azért is kemény, mert világéletében szelíd volt, sosem bántott senkit, nem is kiabált sosem. Állandóan menni akart ki az udvarra füvet nyírni, a -2 fokban egy szál pizsamában, vagy az utcára, hogy mennie kell dolgozni. Cigire gyűjtás közben meggyújtotta az újságot, ami az asztalon volt, még jó, hogy anyám megérezte a füstszagot, csak pár újság meg egy asztalterítő bánta.
Tegnap már nagyon rossz volt a helyzet. 2 napja nem aludt rendesen, és rendes roham jött rá, a szobában felborította a bútorokat, ki kellett hívni az ügyeletet. El is vitték a sürgősségire, majd onnét a II. számú belklinikára. Most ott fekszik, lekötözve, mert 2 percig nem maradt nyugton, hadakozott az ápolókkal, kitépte az infúziót, megvizsgálni sem tudják. Nem ismert meg sem engem, sem anyámat. Az orvos szerint áttét lehet már az agyában is, de amíg nem nyugszik meg és alszik el, megvizsgálni se tudják.
Én meg ülök itt a gép előtt, tehetetlenül, és nem tudom, mi a faszt kellene csinálnom.
Ez nagyon kemény. Kitartás!
Hál'istennek én csak fordítva láttam, mármint agresszív iszákosból kenyérre kenhető antialkoholistává válni valakit, és legalább az se rák miatt volt, csak egy komoly baleset (és agykárosodás) eredménye. A fájdalom már önmagában képes kihozni az emberből az agressziót, lásd még miért ne basztass migrénes embert. Az esetleges agyrák már csak hab a szartortán.
Kitartást tudok csak kívánni, illetve hogy minél gyorsabban véget érjen. Anyám se jött ki a II-es belről, miután bevitték, kommunikálni se volt képes, és nem nagyon ismert fel senkit. Még "megvárta", hogy közösen bemenjünk, majdnem hajnalban érkezett a telefon.
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
Ez valami egészen szörnyű. Az embernek az jár a fejében az olvasása közben, mi lesz, ha vele is ez történik.
Érzelmileg ez egy sokkal hosszabb folyamat lesz, mint amit most fizikailag átéltek.
A jelenre visszatérve; ha még azt is mondják, hogy hazaengedhetik, meg nem tarthatják bent, ha nem akar, én amellett lennék, hogy maradjon. Neki hatékonyabban tudják csillapítani bent a fájdalmait, nektek pedig nem a legrosszabb formáját látva kell hosszú kínlódás után elengednetek.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Az a legrosszabb, hogy mindenkinek jobb lenne, ha vége lenne, csak hát ezt annyira nem PC kimondani. Ő maga is, amikor még tiszta volt, nekem azt mondta, hogy nem várja meg a teljes leépülést, majd kezd valamit magával. Csak annyira várta a karácsonyt, hogy előtte nem akarta, most meg már nem tud összefüggően gondolkodni.
legyel a muterral :(
ha szerencsetek van, innen mar viszonylag gyorsan vege lesz, nem jo napi szinten az elfekvobe jarni :(
sajnalom, nagyon vacak helyzet, nekem is most halt meg fater a nyaron :(
Parizer forever.