Jelenlegi hely

Álmok

Utolsó bejegyzés


És még azt hittem, nekem vannak fura álmaim. :D

( Ma engem csak egy agydaganatos bácsi akart megölni, akit meglátogattunk - a franc se tudja hogy tudott olyan gyorsan futni )

- Ha vannak dolgok a világon, amik jobbak, mint a szex, hát ez közéjük tartozik.
- Csak azért mondod ezt, mert emberrel csinálod. :/
by. Shay



Agydaganata volt, nem láb, te :P

"Értem én hogy gőzgép, de mi hajtja? "



!!!!!

Az még nem hatalmazza fel arra, hogy agydaganatosan utánam fusson >_<

- Ha vannak dolgok a világon, amik jobbak, mint a szex, hát ez közéjük tartozik.
- Csak azért mondod ezt, mert emberrel csinálod. :/
by. Shay



Ma annyira hülye álmom volt. Egy állatkertbe kellett ellátogatnunk, ahol az állatok beszéltek. De, csak akkor lehetett bemenni ha előtte táncolsz. Én mondjuk nem táncoltam; kijelentettem, nem is fogok. Erre, egy szakközépes osztálytársam (a legköverébb mind közül) beszólt valamit ("Jaj Heni, mennyire finnyás vagy").

Valami olyasmit szólhattam vissza neki, hogy:
- Maradj már. Neked még a suttogásod is zsíros.

Aztán átúsztam egy fehér cápa medencéjén, hogy beszéljek a jegesmedve királlyal. Ő pedig megbízott, hogy nyomozzak a fecskegyilkosság ügyben.

- Ha vannak dolgok a világon, amik jobbak, mint a szex, hát ez közéjük tartozik.
- Csak azért mondod ezt, mert emberrel csinálod. :/
by. Shay



Na, ebből az anyagból én is kérek :D

"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"



Ezt a cuccot csak az én szervezetem bírja. Te ne is próbálkozz. :D

- Ha vannak dolgok a világon, amik jobbak, mint a szex, hát ez közéjük tartozik.
- Csak azért mondod ezt, mert emberrel csinálod. :/
by. Shay



Az a kecskeméti állatkert, bár táncolnunk nem kellett.



Nekem már úgyis mindegy, legalább lesz egy jó közös trip...
(insert random Emo gif)
:D

"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"



Ez egy átlagos hétfő a melóban

"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan



Ez már legalább egy hetes álmom, de most volt időm lekaparni. Kérésre (FB Csoport), de ide pont befér. Ja és... ez nem novella, csak egy álom leírás! Irodalom és nyelvtantanárok; ne kövezzetek! (na jó, bátran, már van kifogásom :D)

// Ervé Ágnes: Nem tudom kijátszani a beágyazás-védelmet vagy az átirányításokat a megadott URL-en! Használd az imgur.com-ot a kép feltöltéséhez, aztán újra próbálkozhatsz. -> http://kephost.com/images/2017/05/10/bendy_by_cloneg-db7rczb.jpg//

Szép lassan kinyitom szemeim. Egy lassú pillantás, majd két gyorsabb. Kitisztul előttem a Világ.

Különös fényviszony uralkodik ezen az idegen helyen. Gondolom magamban előbb, mintsem hogy az a kérdés merüljön fel bennem, hol is vagyok éppen. Nem, semmiképp sem járhattam itt ezelőtt.

Felkászálódok a földről, s lassan elindulok a homályba burkolózott folyosón. Különös, a padló és a fal is fával van burkolva. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy teljesen vadidegen helyre kerültem. A falakon különféle plakátok díszelegnek, és szerte-szétszórt papírosok hevernek mindenütt a földön.

Próbálom összeszedni a gondolataim. Ahogy utat török magamnak a lomok között, újabb s újabb termekre bukkanok. Idegennek érzek mindent, de a különös asztalokat és műhelyrészlegeket látván, amelyeket az én szakmai gyakorlataimkor láttam s dolgoztam is rajtuk, bennük - egyre biztosabb vagyok abban, hogy valami Animációs stúdióba kerülhettem.

Egy pillanatra elmosolyodok, ahogy közelebb lépek az egyik sarokban heverő, karaktertervekkel ellepett alkalmatossághoz. Aranyos kis figurán dolgozhattak az itteni fickók. Bizonyára annak a karakternek a tervei lehetnek, akit kint láttam, még a posztereken. Ahogy fordulok kifelé, váratlanul előttem terem egy kivágott kép. Egy pillanatra lefagyok az ijedtségtől, de végül összeszedem magam és rövid szemrevételezés után egyértelművé válik, hogy ez pontosan az előbb említett szereplőt ábrázolja.

- Egészen biztos vagyok abban, hogy te még nem voltál itt az előbb - állapítom meg a kép előtt gyanakvóan, abban reménykedve, hogy aki ide helyezte, minden bizonnyal a közelben lehet így hallhatja, amit mondok.

Szaporán elsuhanok a kivágás mellett, és óvatosan körülnézek, hallgatózok. Csak az öreg padlók néhai recsegését hallani, és a már belépéskor is jól megszokott háttérzajt, amit valószínűleg pár gép okozhat.

Miután meggyőződtem róla, hogy a közelben senki nincs; mint a megijesztett róka az odújából, úgy osonok ki mindenre gyanakvóan a szobába utat nyitó ajtón át az épület ismeretlen, folyosókkal teli sűrűjébe.

Nem telik el kis idő, melyet a nesztelen lépkedéssel és a terep felderítésével töltök, mire megpillantok egy különös kis polcot a folyosó falán. Valami fekete dolog pihen rajta, fogalmam sincs, mi az. Nem szólal meg vészharang a fejemben, tétovázás nélkül közelebb lépek s lábujjhegyre állva lekapom a legmagasabban nyugvó falapról a Plüssöcskét, ami egészen idáig magányosan ült a poros felületen.

Mosolyra húzom szám, miután alaposabban szemrevételezem.
- Kinek kell fizetnem azért, hogy velem jöhess? - teszem fel a kérdést magamnak gondolatban.
Akárhogy is, de ezt az ennivaló Babát mindenképp haza fogom vinni. Nem is teszem hát vissza a helyére, indulnék is tovább, ám amint tekintetem magam elé terelem, az valami egészen másba ütközik. Eleinte csak egy nagy, fekete árnyat látok kirajzolódni velem szemben. Végül mégiscsak gyorsan kitisztul a kép s amit látok, az kezd inkább kínossá válni.

- Már megint te? - teszem fel kérdésem eleinte rosszallóan, majd kisvártatva megrázom fejem és hangnemet váltok - Látom te se kötötted le magad hosszabb ideig abban a levert tervezőszobában - vonogatom vállam - Ezt azért meg tudom érteni.

Levetem pillantásaim a mozgóképről, melynek derűs mosolya kissé hátborzongatóvá teszi azt, bár be kell ismernem magamnak - valóban jól megtervezték, még ha nem is volt tervben az, hogy ő például; életre fog kelni. Mellé kerülve próbálom kivenni, milyen utak állnak előttem, amiket még bejárhatok. Nem tűnnek túl barátságosnak a velem szembe feltárulkozó lehetőségek, de ahonnan elindultam az biztos, hogy nem a kijárat.

- Na jó - szólalok meg ismét - Én leléptem, Bendy. Jó szórakozást.
Gyors búcsúm légből kapott, s csak remélni tudom, hogy nem egy idegen pakolgatja folyton-folyvást elém őt. Inkább legyen dühös szellemek, démonok által megszállt kartonpapír, mintsem egy hús-vér lény műve.

Különös logika lehet, de számomra ez hangzik barátságosabbnak. Mi van akkor, ha valóban ez a helyzet? Ha valóban valami más entitás mozgatja azt a táblát? Amennyiben így van, kell lennie valami oknak is, az pedig nem lepne meg - az eddig látottak alapján - ha történt volna itt valami a múltban, ami ezt eredményezte végezetül.

[ . . . ]

Egy újabb folyosóelágazáshoz érek. Az elmúlt percekben egyre több lépés visszhangját hallottam magam körül és biztos vagyok abban is, hogy egy férfi ment el előttem, aki csak azért nem vett észre, mert az, amit a földön húzott hangja valószínűleg a lépteimtől reccsenő padlók zaját elnyomta.

Percről-percre jobban idegesít a mélyről jövő érzés, miszerint egy patkány vagyok, ami egyre inkább elvész a labirintusban melybe dobták s fokozatosan távolabb kerül a kijárattól.

A következő fordulat csak egy irányba vezethet, mégpedig jobbra. Fura fények pislákolnak a folyosó végéről. Biztos vagyok benne, hogy egy vetítőgép lehet ott, mert hallom a film hangját is, amit éppen lejátszik.
Amint közelebb érek, a sarkon egy fej bukkan elő, mely rám kukucskál. Ledermedek. Az pedig, amilyen lendülettel előmutatkozott, olyan lendülettel bújt is vissza.

- Te már ilyet is tudsz? - túrok hajamba hátulról, megragadva a tarkóm s kis szorítást mérve rá miközben a nyakam elfordítom, ellazítva ezzel az izmaim, és megnyugtatva magam valamelyest.

Csak remélni tudom, hogy ezt a látványos mozzanatot is ő csinálta, és nem a közelben ólálkodó idegen. Óvatosan közelítek a kritikus kanyar felé, és amint sebes mozzanattal kifordulok látom, hogy a mozgókép valóban ott áll.

- Ugyanaz a vigyor - rázom fejem - Ugyanaz a kibaszott vigyor - grimaszom végül gyermeteg mosolyba folyik át a megkönnyebbüléstől - Te sose adod fel, igaz?

Elhaladok előtte, hogy belépjek a közvetlen mellettünk lévő szobába, amely valóban egy vetítőszoba volt. Tele székekkel, egy nagy, letisztult fallal, és egy projektorral mindenek mögött.

Minden elsötétült.

Nem emlékszem arra, mi történt velem egészen pontosan. Egy székhez kötöztek, s egy pentagram van alám festve. Nem hallottam a vetítőteremben, hogy közeledett volna felém bárki is. De, élek, szóval biztos, hogy a most még ismeretlen tettes előbb vagy utóbb mutatkozni fog előttem. Mert be kell jönnie értem. Én azonban ezt nem fogom megvárni.

Hiába próbálom feszegetni a kötelet, az egyre erősebben súrolja a bőröm, lazulni azonban egyáltalán nem akar. Pár perces mocorgás és ficánkolás után halk sóhajjal megadva magam feladom ezt a tervet. De, elkeseredést nem mutatva máris kémlelem az üres szobát, hátha a javamra tudok használni valamit. Lelkesen kezdek neki, hamar rájövök, hogy talán korai az öröm.

Négy fal.

Négy kibaszott fal, semmi több.

Csodás!

Amint visszapillantok az ajtó irányába, egy már jól ismert alak jelenik meg előttem. Jól ismert alak egy jól ismert vigyorral.

- Bendy? - kacagok fel halkan - De, ez...

Nem tudom, mit kezdhetnék a szituációval, míg végül hagyom, hogy az érzelmeim vezessenek, és a magány csillapításának vágya.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kerül sor arra hogy kimondjam, de most az egyszer örülök, hogy látlak - tekintek rá mosolyogva, ő pedig ugyanolyan mereven és változatlanul áll előttem, mint a számtalan tucatnyi alkalommal, amikor váratlanul megjelent.
- Mi szél hozott ebbe a barátságos kis szobába? - nem szól semmit, de kis szünet múlva legbelül úgy érzem, mintha választ kaptam volna
- A magány? Biztos régóta itt lehetsz már, nem csoda hát, ha így ragaszkodsz hozzám - újabb néma pillanatok köszöntenek ránk, amire kisvártatva ismét válaszolok.
- Az emberek előítéletesek és gyakran csak a saját érdekeiket nézik. Ezért nem szabad keseregned, ha magadra maradsz. Inkább szokj hozzá. Akkor talán könnyebb lesz elviselned azt és nagyobb örömödre szolgál a társaság.
- Hm... erre nem is gondoltam. De, biztos van valami mód arra, hogy emlékeztesd őket a tetteikre, amelyekkel ártottak. A legnehezebb magaddal szembe nézni. Ez bizonyára rájuk is igaz.
- Szenvedés? - arcomra komorság ül, és egy pillanat alatt úgy érzem, mintha akarva-akaratlan is könnyek akarnának kicsordulni a szememből, de végül erőt veszek magamon.
- Gondold át, kedves... mi van akkor, ha ez az egész sikerül? - újabb, hosszadalmas néma csönd ülepszik a szobára.

[ . . . ]

A különös beszélgetés (?) még perceken át zajlott. Míg végül az érzelmi hullámvasutazás után meguntam a helyzetet.

- Na jó, eleget ültünk itt - kezdek mocorogni ismét - Nincs kedvem megvárni, amíg feláldoznak - fújom el szemembe lógó hosszú, barna, hullámos hajtincsem - Ha olyan kis ügyeske vagy, mint amilyennek eddig látszottál, akkor mutasd, mit tudsz még - pillantok rá kérdően - Hozz egy kést, egy kulcsot, vagy bármit, amivel kiszabadíthatom magam, csak tűnjünk innen.

A kérésemre nem érkezik válasz, se gondolatban felbuggyanó szavak, sem pedig bármiféle mozgás.

- Végül is - kezdek hozzá csalódottan kis sértődöttséget mutatva Bendy papírkivágása felé, félrevont ajkakkal - Együtt is megvárhatjuk, amíg ez az őrült visszatér - dőlök hátra kényelmesen, majd lehunyom szemem, hogy relaxálni próbáljak.

[ . . . ]

Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, de amikor kinyitom a szemem, pár sebes pillantás után a körém ülő homályt éles képpé varázsolom s várható látvány tárul elém - a nagy semmi. Bendy eltűnt, én pedig ismét itt vagyok egyedül.

- Hát ez remek... - morgom orrom alatt duzzogva, majd felemelem kezem, hogy a már jól megszokott hajba túrással megnyugtassam magam - Ki kell találnom valami mást, minél előbb.

Várjunk csak...
A kezem? Újra mozog?
Nincsenek kötelek? Mi?

Amint előre hajolok és tekintetem a kezemre irányítom, megpillantok valamit a hátam mögött.

- Bendy!? - teszem fel meglepődésemből fakadó kérdésem - Te... te voltál az? - pillantok magamra, majd ismét rá - Te engedtél el engem? Én... - lehajtom fejem, hogy egy pillanatra átgondoljam a szituációt, ám ez épp elég volt ahhoz hogy szembe tűnjön, az ajtóban egy kulcs díszeleg.

Ismét rápillantottam, ő pedig ugyanúgy mosolygott, mint eddig. Mint ezelőtt mindig.

- Köszönöm - mosolyodok el amint lerázom magamról a köteleket, hálásan megérintem a kicsi bábú arcát - Nagyon hálás vagyok ezért neked! - az ajtó felé tekintek - Tudod mit? Nem kell tartanod a jövőtől, nélküled talán pár óra múlva már halott lennék. Úgyhogy segítek neked és kiderítem azt is, mi ez az egész - indulok el fürgén s nesztelenül az ajtó felé, de mielőtt kilépnék, visszapillantok rá - Ja, és... le ne maradj!

- Ha vannak dolgok a világon, amik jobbak, mint a szex, hát ez közéjük tartozik.
- Csak azért mondod ezt, mert emberrel csinálod. :/
by. Shay


Tno képe
Tno

Én lefty-vel álmodtam, de csak egy rövid ideig.

Monas apó legyintett. Két kézzel is.



aztán righty-val?

"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan


Tno képe
Tno

Sokáig tartott, míg rávetted magad, hogy ezt beírd?:P

Monas apó legyintett. Két kézzel is.



Legfeljebb 3 perc. :)

Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.



Az én álmaimban speciel gyakran előfordulok.

@boitanocataflam: Ezt megjegyeztem.



Álmában öcsém sétál a piacon, majd hozzá sétál két méhészruhába öltözött pasas. Váratlanul azt kiáltja az egyik a másiknak:
- Fújjuk le a méheket!
És elkezdték lefújni, mire ő:
- Nem vagyok méh! Zümm-zümm!

- Ha vannak dolgok a világon, amik jobbak, mint a szex, hát ez közéjük tartozik.
- Csak azért mondod ezt, mert emberrel csinálod. :/
by. Shay



Nagyon beteg almom volt. Valami teljesen egyszeru, inkabb egy csaladi hazra hasonlito foghazban voltam fogoly. 3 random elitelt mellett egy Xenomorph (!!!) volt a szobatarsam, raadasul egy agyban kellett aludnom vele. De egyebkent "emberien" viselkedett, de mindenki tartott tole nagyon. A tobbi rabbal a szokest tervezgettuk, amikor kitalaltam h meg kene kerni a Xenot, h megvaghassuk picit a karjat es a savval le tudnank szedni a racsokat az ablakrol. De nagyon paraztunk megkerdezni. Utana nem tudom mi tortent, de bekattant a Xeno es elkezdte szetkapni a smasszereket meg az ott dolgozokat, kiette agyukat a belso szajaval stb. Nagyon durva volt, kigyulladt a hely is. Na ekkor tudtam meglepni es atmaszva a keritesen elkezdtem rohanni az uton az erdo fele, de a tuzoltok akik jottek leadtak a drotot a rendorsegnek, h lattak egy rabot futni az erdo fele. Ugy rohantam mint meg soha, se ebren se almomban, de egyszeruen sose tudtam lerazni rendoroket pedig tok realisan a sotet bozotos reszben probaltam menekulni, dombra fel, arokba le stb. Aztan egy nagyon meredek reszen vegul utolertek 3an de az egyiket hasbarugtam es az neki esett a tobbinek es lezugtak a lejton. Utana felebredtem, de kb. 200as pulzussal.



Azt álmodtam, hogy a Star Wars Battlefont 2 (a régi) "versus" menüpontja alatt a Starcraft: Ghost multijában találtam magam és annyira megörültem neki, hogy írtam róla az RW-n, hogy hogyan lehet megtalálni :D
Tök jó volt. Lehetett menni zealottal ami tankos volt és irtottam a zerglingeket, aztán átváltottam terran marinra amivel lehetett váltogatni fps és tps nézet között és a folyosókon lőttem az ellenséges terranokat meg zergeket. Aztán felébredtem. T.T

Choose your next words with excpetional care!



még egy siege tankot beleálmodhattál volna

"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan



Mindig is vágytam arra, hogy 1 db. interceptorral repkedjek egy iszonyat nagy csata közepén.

"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése



Nincs rá szükség (ott van a végén).

Starcraft Ghost Multiplayer Gameplay
Inditás gomb

Starcraft Ghost Multiplayer Gameplay (00:02:02)

Egyébként köze lehet a dologhoz, hogy ezt nemrég néztem meg:

Tragically Cancelled - Investigating StarCraft: Ghost
Inditás gomb

Tragically Cancelled - Investigating StarCraft: Ghost (00:17:01)

Choose your next words with excpetional care!


Tno képe
Tno

Elfelejtettem beírni úgy három napja, hogy megálmodtam az Alien franchise reneszánszát: Battle Royale egy szigeten önkéntes jelentkezőkkel, uccsó visszafordulási pont amikor ledobják őket a vízbe, onnan még kimentethetik magukat. És ledobással egy időben ledobnak arctámadókat is a sziget más pontjain.

Monas apó legyintett. Két kézzel is.

REWiRED - Kutyus felfedő szétszéledés - 2014-2057 © Minden Jog Fenntartva!
Virtuális valóság és Kecskeklónozó központ - Oculus MegaRift - PS21 - Mozi - 4D - Bajuszpödrés
Médiaajánlat/Borsós Brassói Árak
Rohadt Impresszum!