Az, hogy szerinted ez a normális és szerinted klinikai eset, akinél nem. Hát sajnos akkor az utóbbi száz év orvosi kutatásai hiábavalóak voltak, de sebaj, én inkább neked hiszek, ebből majd tanulnak a kis buták.
Elég sok mindent tudnék írni erre, de elengedem. Egyébként is, ha egy jogász - mely szakma természeténél fogva is messze a legvaskalaposabb az utóbbi párezer évben - mondja azt, hogy az informatikusok (ami bájdövéj a legprogresszívebb szakmák egyike manapság) úgy ánblokk általánosságban a legföldhözragadtabbak és semmi kreativitás, hát itt tényleg nincs helye vitának, meghajlok előtte. Még jó, hogy a haverjaid, mi lenne ha nem azok lennének.
Ki mondta, h melyik állapot a normális? Az egész abból indult, h azt mondtam aki álmodik folyamatosan az mennyiségileg több élményt szerez. Nem mondtam azt, h így kellene lennie mindenkinél. Most komolyan azt akarod beadni, hogy a real beállítottságú infósok kreatívabbak, mint egy jogász? :D oké h egy programkodban megtalálod a hibákat és megoldod, vagy valamit kiokoskodsz magadtól, de ez egy teljesen más funkcióját használja az agynak. Nem kell hozzá empátia, más fejével gondolkodni, értelmezni vagy érvelni. Oké, aki okiratokat szerkeszt 24/7 az tényleg monoton kínlódás, de alapjaraton ehhez a szakmához igenis kell kepzeloero, de akkor mit mondjanak a festők, költők, írók, kepregeny rajzolok, sportolok,stb. :D Szerinted ők sem szoktak álmodni? Orvostudományi példák meg :DDDDDD 5 évente dőlnek meg tézisék a neurologianal egyszerűbb területeken is.
Egyszer nézz majd körül, hogy az informatikusok hány százaléka játszik mondjuk hangszeren. Lehet, hogy meglepődnél... :) Tudatlanságodnál már csak az előítéleteid rosszabbak, de majd biztos kinövöd, igazából még van időd.
Na nem mintha ezzel kecskét védeném, ő is ugyanígy skatulyáz. Csak egyrészt ő már öreg, besavanyodott és reménytelen (;)), másrészt meg szoftverfejlesztőként nyilván a te hozzászólásod talált be nálam jobban... :)
Moken írta: a real beállítottságú infósok kreatívabbak, mint egy jogász?
ponttal lenne helyes a végén és a művészeket az alapfelszereltségként humorérzék nélküli karótnyelv jogásszal egy mondatban említeni meg akkora nonszensz, hogy kár minden szó. :D
amúgy én nem vagyok programozó, és egyébként kurvára nagy tévképzetben vagy a programozók munkáját illetően, pl. mert:
Nem kell hozzá empátia, más fejével gondolkodni, értelmezni vagy érvelni.
..pont hogy ezt kell tenni.
Mentségedre mondva te abszolút nem vagy tipikus jogász, bár a nők lefinnyázása és ez az elképzelhetetlen mértékű nárcisztikusság vita nélkül kitalálhatóvá teszi, de ezt már a HW idejében megtettük, nincs itt semmi látnivaló. :)
Btw van vidám történetem jogászról, egy ismerős pl. az everness fesztiválon másnap reggelinél azt mondta a hat éves (!!!) kisfiának, mikor az elhozott valami ceruzát valakitől, hogy "kisfiam, mit is beszéltünk tegnap a dologi jogról?!?"
Az asztalnál mindenki szakadt a röhögéstől, csak ő nem értette mi van. Hát ilyen ember volt Lenin.
Korán kell kezdeni, múltkor a trolin egy hasonló korú gyerek értett lelkesen együtt az apjával, aki épp azt magyarázta hogy XY mekkora egy geciláda, és már x hónapja tartozik 100.000 Ft-tal, és holnap el is viszi magával (mármint a gyereket) elbeszélgetni a taggal.
Mindössze magamat tudom ismételni: tudatlanságodnál már csak az előítéleteid rosszabbak. Vagy szimplán nagyon rossz a humorérzéked, ez esetben bocsánatodat kérem! :)
Te valami rohadtul el vagy tevedve jogászokkal kapcsolatban :D humorerzek nélküliek? Jogi egyetemen kb. tanárok fele stand-up comedyt nyomott, doltunk a rohogestol végig. Infó karon viszont pont ilyen 50-60+ vén baszatlan ősz nyanyak tartották a logikát, diszkrét matekot meg a többi szart. A prog 1. tanár egyetem szinten legendás gyökér volt, az automaták és formális nyelvek tanár meg reggel 9kor már vörösre itta magát. A fiatal phdsok meg az ultragyik, egész életüket a gép előtt töltő 60 kilós arcok volt (kivéve egy jó csajt, azt le is varrtam campus partyn).
Szóval lehet a többieket meg tudod vezetni, de velem beszoptad, mert én megjártam mindkét oldalt. :D
Elég sok álmomra emlékszem. Van amikre évtizedek múltán is. És nem csak a visszatérőkre.
Az esetek elég nagy százalékában tudom irányítani őket, és tudom is álom közben, hogy álmodom, de azért még mindig nem mindig tudatosan álmodom. De egyébként ezt is fejlesztettem, mert fiatal koromban (12-15 év alatt kb) inkább csak úsztam az árral. Simán el tudom képzelni, hogy vannak, akik menet közben mindent elhisznek. Amúgy szerintem ott kezdődik egy "realista álom", hogy a látáson kívül több (akár az összes) érzékszerved is "beszáll, plusz nem tudod irányítani... ez a kombó elég ritka.
Amúgy tudok álmot beszuggerálni is (elalvás előtt megtervezem, miről fogok álmodni), persze ez csak rövid távú alvásnál működik, mert hosszabb távon úgyis elvisz az agyam :)
Na mindegy, még sok mindent lehetne írni, de tényleg vannak erről nagyon jó könyvek, javaslom őket elolvasásra :)
//lehet nem választ kellett volna nyomni, de most már mindegy
Ez mondjuk a metállal kapcsolatban nagyobb mellélövés, mint itt eddig bármi tőled a topicban :D Mondhatnám, hogy olvass utána, de amúgy sem lenne értelme. Amúgy a programozó barátom akusztikuson játszik...
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Vicces, mert én egész kis gyerekkoromban tudtam irányítani az álmaimat, majd ezt leszabályoztam annyira, hogy ha egyszer becsuktam a szemem, a fürdőszobánkban találtam magam (mármint álmomban :D), ha meg még egyszer, akkor felébredtem, aztán inkább mozinéző lettem, imádtam/tom a The Thing-es álmaimat, mármint nem voltak véresek, meg ilyesmi, hanem csak a feszültség az állandó menekülés miatt, és hogy mind egyre közelebb ért az engem üldöző, másokba beleköltöző idegen lény, manapság meg olyan keveset alszok, hogy amikor álmodom is, nagyon hamar elfelejtem.
Szerk.: Meg hát egy ideje úgyis már csak Vajkkal álmodom, úgyhogy nem erőltetem, ha nem muszáj:D
Gitáron bármilyen hülye meg tud tanulni játszani, mester szinten viszont csak kevesen. De azért zongora, hegedű, gordonka, fuvola több tehetséget követel ezt gondolom elismered :)
Zongorán, hegedűn, gordonkán, fuvolán bármilyen hülye meg tud tanulni játszani, mester szinten viszont csak kevesen.
ShowHide spoiler #
Tapasztalat, zongoráztam, hegedűztem, fuvoláztam és gitároztam is. Alap szinten egyik se igényel több tudást vagy dedikációt. Legalábbis emlékeim szerint. Gitár volt az utolsó, a többivel csak 1-2 évet foglalkoztam suliban utána érdeklődés hiánya miatt ráhagytam mindre.
Nekem egy visszatérő gyerekkori (rém)álmom volt, hogy egy téli este öcsémmel bent játszunk a szobánkban, a lámpa narancssárga fénykőre szűk, körülötte sötétben van a szoba. A padlószőnyegen vagyunk, öcsém elfoglaltan épít, az én "mecsbokszom" kereke pedig beleragad szőnyegbe. Üveges ajtóink van (régi, "retró"), látom, hogy a folyosó másik felén anyámék szobájában ég a villany. Felállok, hogy átmenjek, kiérek a lépcsőházi folyósora és alig, hogy elérném anyámék szobájának kilincsét, lekapcsolódik náluk a villany. Nem akarom zavarni őket v. nem tudom miért, de megfordulok, hogy visszamenjek öcsémhez, de ekkor a gyerekszobába is lekapcsolódik a villany. Én meg ott állok a teljes sötétségben, és valami húz lefelé a lépcsőházba, a lenti konyhába. Felébredek.
De sokszor álmodok, még ma is, olyat, hogy megyek le éjjel a lépcsőn a sötétbe, nincs villany, hiába kapcsolom, és mikor nyitok be a lenti konyhába, valami kibaszott félelem fog el. Persze, nincs bent semmi, de tudom, hogy valami ólálkodik a sarkokban, érzem a jelenlétét.
Régen, ilyenkor mindig fostam, ma meg általában beleordítok a sötétben, és várom, hogy jöjjön, ami ott van, de ofc. semmi.
Mi építettük, de úgy tudom, az alapok ásáskor előkerültek elszenesedett gerenda darabok és emberi csontok. Ha minden igaz, itt volt a város elmegyógyintézete, ami leégett a II V.H. alatt, amikor foszforbombával bombázták a közeli zománc gyárat...
ShowHide spoiler #
:D Nem ám, mi építettük, egy öreg kút volt a hátsóudvarban, ahol itatták a vásártérre vitt állatokat. Apámék temették be, mert ihatatlan volt, valaki petróleumot, meg lőszereket, gránátot dobált bele, amikor bezárták a közeli lőteret.
egy papot hivni es felszentelni a hazat, ha meg megvan.
Ha még megvan a pap! Lopnak ám arra cefetül! Múltkor is kiment egy, szentelt volna, aztán ahogy veti a kereszt, pár gyanús alak odaoldalog, és egyszer csak üres volt a csuhája mint Obivannak! Nagyon kell vigyázni...
Nem, nem eltérítéses álom, csak sima rémálom :D Sötéttől, ismeretlentől, haláltól? való félelem lehet az alapja. Most felnőttként felváltotta a balesetes álom, amikor valami nagy szerencsétlenséget látok, és mindenhol széttrancsírozott hullák vannak. Ez inkább azért, mert régebben sokat járt haver gore.com-ra és tolta suliba a hullás képeket + attól félek most is, hogy egy balesetben nyiffanjak ki, szétkenődve az aszfalton. Brrr
A másik kedvencem álmom, hogy kint ülök éjjel az udvarban és nézem az eget, ahol hatalmas bolygók jelennek meg, galaxis spirálokat látni stb. Látványos nagyon. Általában idegen űrhajó is elhúz stb. Mielőtt Moken lecsap, nem, nem látogattak meg ufóék, csupán szeretem nyaranta az eget nézni, és tervezem egy kurva fasza teleszkóp bérszerzésest, régi álmom ez is.
Szóval, minden álom visszavezethető valami ébrenléti élményre, traumára stb.-ra, és a tudat alatti gondolatok is felszínre kerülnek.
Majd írok az irányított álomról, amikor el lehet érni, hogy felébredj az álomban. Ezoterikus izének hangzik, az alkotó álmok könyv is azon a polcon szokott lenni, ahol az ilyen kuruzslások, de közben szó sincs róla, sima tudomány az egész. Nekem sikerült is régebben elérni, hogy 1-2 alkalommal tudjam az álomban, hogy álom :)
OMFG lefeküdtem aludni egyből meló után és nagyon durván jó álmaim voltak. Elsőben valami mágus szerűség voltam én is meg haverom is akiknek gyűrűkből fakadt a hatalma, vagy csak felerősítették, nem tom. A haveromnál volt a legerősebb gyűrű és a harmadik legerősebb is az ötből így ő volt a főmágus. De elvileg előtte én voltam az, de valamiért megfosztottak a hatalomtól és be kellett hódolnom neki, az enyém volt a második legerősebb gyűrű. Ez hihetetlen dühvel és irigységgel töltött el ezért vissza akartam szerezni a helyemet és kiterveltem egy csapdát. A gyűrűkön kívül volt egy sárkánya, amolyan mount szerűség a WoW-ból (pedig sose wowoztam :S), ami szintén óriási powah-t jelentett a birtokosának és azzal együtt már felért volna a hatalmam az övéhez és tudtam, hogy hűséges lesz hozzám hiszen előtte az enyém volt. Csináltam egy elterelést és leszállt a sárkányról megnézni, amit egy nagyon magas épület tetején hagyott. Én a földről felugrottam/repültem (fantasztikus érzés volt álmomban, h ilyenre képes vagyok) a sárkányhoz és pont mielőtt visszaért volna felültem rá. (amúgy ez sztem a régi Golden Axe játékból jött vissza tudat alatt, ott volt OP ha felültél a gyíkra :D) Ezután valami brutális tüzijáték következett, minden pusztult körülöttünk, pedig elvileg mi valami védelmezői voltunk az embereknek. A végén megjelent valami nagyon öreg bölcs és lecsillapított minket, és végül vissza kellett adnom a helyét és a sárkányt, cserébe megkaptam a 3. gyűrűt.
A következő álom ennek volt valamiféle folytatása. Ott mind az öt gyűrű másnál volt, de ott sem volt összhang közöttünk, irigyiség, hatalmi harcok stb. Aztán egyszer csak megtámadták a várost (egyébként végig a jelenben játszódott minden, igazi helyeken) ilyen bogárszerű lényeg, mint a Starship Troopersből (vagy a Nagy falból? pedig azt nem is láttam meg kifejezetten utálom az olyan filmeket, ahol bogarak az ellenfél) akik ősi ellenségeink és tőlük kellett volna nekünk megvédeni az embereket, de mivel megosztottak voltunk az erőnk gyenge volt és mi is menekülőre fogtuk. De ez az egész valahogy magunkhoz térített minket és összefogtunk, volt egy hasonló jelenet, mint a bolygó kapitányában, összeérintettük a gyűrűket és felszabadult a bennük rejlő erő teljesen. Na innentől félelmetes pusztítást végeztem, Doctor Strange kispiskóta dolgokat csinált ehhez képest. Kb. csak mentem előre és egy egy karlegyintésemre porladtak szét a hülye bogarak, legyőzhetetlennek éreztem magam, hihetetlen jó érzés volt. És annyira valósnak tűnt minden, ezek a délutáni alvások ütnek a legnagyobbat mindig nekem.
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Az, hogy szerinted ez a normális és szerinted klinikai eset, akinél nem. Hát sajnos akkor az utóbbi száz év orvosi kutatásai hiábavalóak voltak, de sebaj, én inkább neked hiszek, ebből majd tanulnak a kis buták.
Elég sok mindent tudnék írni erre, de elengedem. Egyébként is, ha egy jogász - mely szakma természeténél fogva is messze a legvaskalaposabb az utóbbi párezer évben - mondja azt, hogy az informatikusok (ami bájdövéj a legprogresszívebb szakmák egyike manapság) úgy ánblokk általánosságban a legföldhözragadtabbak és semmi kreativitás, hát itt tényleg nincs helye vitának, meghajlok előtte. Még jó, hogy a haverjaid, mi lenne ha nem azok lennének.
Peace /quit
Ki mondta, h melyik állapot a normális? Az egész abból indult, h azt mondtam aki álmodik folyamatosan az mennyiségileg több élményt szerez. Nem mondtam azt, h így kellene lennie mindenkinél. Most komolyan azt akarod beadni, hogy a real beállítottságú infósok kreatívabbak, mint egy jogász? :D oké h egy programkodban megtalálod a hibákat és megoldod, vagy valamit kiokoskodsz magadtól, de ez egy teljesen más funkcióját használja az agynak. Nem kell hozzá empátia, más fejével gondolkodni, értelmezni vagy érvelni. Oké, aki okiratokat szerkeszt 24/7 az tényleg monoton kínlódás, de alapjaraton ehhez a szakmához igenis kell kepzeloero, de akkor mit mondjanak a festők, költők, írók, kepregeny rajzolok, sportolok,stb. :D Szerinted ők sem szoktak álmodni? Orvostudományi példák meg :DDDDDD 5 évente dőlnek meg tézisék a neurologianal egyszerűbb területeken is.
Na nem mintha ezzel kecskét védeném, ő is ugyanígy skatulyáz. Csak egyrészt ő már öreg, besavanyodott és reménytelen (;)), másrészt meg szoftverfejlesztőként nyilván a te hozzászólásod talált be nálam jobban... :)
ponttal lenne helyes a végén és a művészeket az alapfelszereltségként humorérzék nélküli karótnyelv jogásszal egy mondatban említeni meg akkora nonszensz, hogy kár minden szó. :D
amúgy én nem vagyok programozó, és egyébként kurvára nagy tévképzetben vagy a programozók munkáját illetően, pl. mert:
..pont hogy ezt kell tenni.
Mentségedre mondva te abszolút nem vagy tipikus jogász, bár a nők lefinnyázása és ez az elképzelhetetlen mértékű nárcisztikusság vita nélkül kitalálhatóvá teszi, de ezt már a HW idejében megtettük, nincs itt semmi látnivaló. :)
Btw van vidám történetem jogászról, egy ismerős pl. az everness fesztiválon másnap reggelinél azt mondta a hat éves (!!!) kisfiának, mikor az elhozott valami ceruzát valakitől, hogy "kisfiam, mit is beszéltünk tegnap a dologi jogról?!?"
Az asztalnál mindenki szakadt a röhögéstől, csak ő nem értette mi van. Hát ilyen ember volt Lenin.
<--- igen, most általánosítottam
Korán kell kezdeni, múltkor a trolin egy hasonló korú gyerek értett lelkesen együtt az apjával, aki épp azt magyarázta hogy XY mekkora egy geciláda, és már x hónapja tartozik 100.000 Ft-tal, és holnap el is viszi magával (mármint a gyereket) elbeszélgetni a taggal.
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
És annak hány százaléka elektronikus gitáron death metált ami kb. 8 bites zene :D
Mindössze magamat tudom ismételni: tudatlanságodnál már csak az előítéleteid rosszabbak. Vagy szimplán nagyon rossz a humorérzéked, ez esetben bocsánatodat kérem! :)
Te valami rohadtul el vagy tevedve jogászokkal kapcsolatban :D humorerzek nélküliek? Jogi egyetemen kb. tanárok fele stand-up comedyt nyomott, doltunk a rohogestol végig. Infó karon viszont pont ilyen 50-60+ vén baszatlan ősz nyanyak tartották a logikát, diszkrét matekot meg a többi szart. A prog 1. tanár egyetem szinten legendás gyökér volt, az automaták és formális nyelvek tanár meg reggel 9kor már vörösre itta magát. A fiatal phdsok meg az ultragyik, egész életüket a gép előtt töltő 60 kilós arcok volt (kivéve egy jó csajt, azt le is varrtam campus partyn).
Szóval lehet a többieket meg tudod vezetni, de velem beszoptad, mert én megjártam mindkét oldalt. :D
Skacok, álmok topic, nem ki a hülye infós/jogász. Menjetek az ide vonatkozó topicba :)
Álmodozni lehet.
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Elég sok álmomra emlékszem. Van amikre évtizedek múltán is. És nem csak a visszatérőkre.
Az esetek elég nagy százalékában tudom irányítani őket, és tudom is álom közben, hogy álmodom, de azért még mindig nem mindig tudatosan álmodom. De egyébként ezt is fejlesztettem, mert fiatal koromban (12-15 év alatt kb) inkább csak úsztam az árral. Simán el tudom képzelni, hogy vannak, akik menet közben mindent elhisznek. Amúgy szerintem ott kezdődik egy "realista álom", hogy a látáson kívül több (akár az összes) érzékszerved is "beszáll, plusz nem tudod irányítani... ez a kombó elég ritka.
Amúgy tudok álmot beszuggerálni is (elalvás előtt megtervezem, miről fogok álmodni), persze ez csak rövid távú alvásnál működik, mert hosszabb távon úgyis elvisz az agyam :)
Na mindegy, még sok mindent lehetne írni, de tényleg vannak erről nagyon jó könyvek, javaslom őket elolvasásra :)
//lehet nem választ kellett volna nyomni, de most már mindegy
Ez mondjuk a metállal kapcsolatban nagyobb mellélövés, mint itt eddig bármi tőled a topicban :D Mondhatnám, hogy olvass utána, de amúgy sem lenne értelme. Amúgy a programozó barátom akusztikuson játszik...
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Vicces, mert én egész kis gyerekkoromban tudtam irányítani az álmaimat, majd ezt leszabályoztam annyira, hogy ha egyszer becsuktam a szemem, a fürdőszobánkban találtam magam (mármint álmomban :D), ha meg még egyszer, akkor felébredtem, aztán inkább mozinéző lettem, imádtam/tom a The Thing-es álmaimat, mármint nem voltak véresek, meg ilyesmi, hanem csak a feszültség az állandó menekülés miatt, és hogy mind egyre közelebb ért az engem üldöző, másokba beleköltöző idegen lény, manapság meg olyan keveset alszok, hogy amikor álmodom is, nagyon hamar elfelejtem.
Szerk.: Meg hát egy ideje úgyis már csak Vajkkal álmodom, úgyhogy nem erőltetem, ha nem muszáj:D
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Gitáron bármilyen hülye meg tud tanulni játszani, mester szinten viszont csak kevesen. De azért zongora, hegedű, gordonka, fuvola több tehetséget követel ezt gondolom elismered :)
Zongorán, hegedűn, gordonkán, fuvolán bármilyen hülye meg tud tanulni játszani, mester szinten viszont csak kevesen.
Nekem egy visszatérő gyerekkori (rém)álmom volt, hogy egy téli este öcsémmel bent játszunk a szobánkban, a lámpa narancssárga fénykőre szűk, körülötte sötétben van a szoba. A padlószőnyegen vagyunk, öcsém elfoglaltan épít, az én "mecsbokszom" kereke pedig beleragad szőnyegbe. Üveges ajtóink van (régi, "retró"), látom, hogy a folyosó másik felén anyámék szobájában ég a villany. Felállok, hogy átmenjek, kiérek a lépcsőházi folyósora és alig, hogy elérném anyámék szobájának kilincsét, lekapcsolódik náluk a villany. Nem akarom zavarni őket v. nem tudom miért, de megfordulok, hogy visszamenjek öcsémhez, de ekkor a gyerekszobába is lekapcsolódik a villany. Én meg ott állok a teljes sötétségben, és valami húz lefelé a lépcsőházba, a lenti konyhába. Felébredek.
De sokszor álmodok, még ma is, olyat, hogy megyek le éjjel a lépcsőn a sötétbe, nincs villany, hiába kapcsolom, és mikor nyitok be a lenti konyhába, valami kibaszott félelem fog el. Persze, nincs bent semmi, de tudom, hogy valami ólálkodik a sarkokban, érzem a jelenlétét.
Régen, ilyenkor mindig fostam, ma meg általában beleordítok a sötétben, és várom, hogy jöjjön, ami ott van, de ofc. semmi.
Ti építettetek a házat vagy laktak előttetek benne?
Mi építettük, de úgy tudom, az alapok ásáskor előkerültek elszenesedett gerenda darabok és emberi csontok. Ha minden igaz, itt volt a város elmegyógyintézete, ami leégett a II V.H. alatt, amikor foszforbombával bombázták a közeli zománc gyárat...
Siman lehet valakit bedobtak abba a kutba. Mint a Korben :S lehet nem artana egy papot hivni es felszentelni a hazat, ha meg megvan.
rwurl=http://i.imgur.com/Z5iIQ1W.jpg?1
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Ha még megvan a pap! Lopnak ám arra cefetül! Múltkor is kiment egy, szentelt volna, aztán ahogy veti a kereszt, pár gyanús alak odaoldalog, és egyszer csak üres volt a csuhája mint Obivannak! Nagyon kell vigyázni...
Menő, ez klasszikus eltérítéses beültetett álomnak hangzik.
Vagy most is trollkodsz? :D
Nem, nem eltérítéses álom, csak sima rémálom :D Sötéttől, ismeretlentől, haláltól? való félelem lehet az alapja. Most felnőttként felváltotta a balesetes álom, amikor valami nagy szerencsétlenséget látok, és mindenhol széttrancsírozott hullák vannak. Ez inkább azért, mert régebben sokat járt haver gore.com-ra és tolta suliba a hullás képeket + attól félek most is, hogy egy balesetben nyiffanjak ki, szétkenődve az aszfalton. Brrr
A másik kedvencem álmom, hogy kint ülök éjjel az udvarban és nézem az eget, ahol hatalmas bolygók jelennek meg, galaxis spirálokat látni stb. Látványos nagyon. Általában idegen űrhajó is elhúz stb. Mielőtt Moken lecsap, nem, nem látogattak meg ufóék, csupán szeretem nyaranta az eget nézni, és tervezem egy kurva fasza teleszkóp bérszerzésest, régi álmom ez is.
Szóval, minden álom visszavezethető valami ébrenléti élményre, traumára stb.-ra, és a tudat alatti gondolatok is felszínre kerülnek.
Majd írok az irányított álomról, amikor el lehet érni, hogy felébredj az álomban. Ezoterikus izének hangzik, az alkotó álmok könyv is azon a polcon szokott lenni, ahol az ilyen kuruzslások, de közben szó sincs róla, sima tudomány az egész. Nekem sikerült is régebben elérni, hogy 1-2 alkalommal tudjam az álomban, hogy álom :)
jha várj, tanárok azok eleve nem számítanak, az egy külön állatfaj :)
tajgetosz pozitív az egész, az egy szűrő, amit el kell viselni még a pályád előtt, ahol aztán majd tényleg megtanulhatod ami valóban kell :D
OMFG lefeküdtem aludni egyből meló után és nagyon durván jó álmaim voltak. Elsőben valami mágus szerűség voltam én is meg haverom is akiknek gyűrűkből fakadt a hatalma, vagy csak felerősítették, nem tom. A haveromnál volt a legerősebb gyűrű és a harmadik legerősebb is az ötből így ő volt a főmágus. De elvileg előtte én voltam az, de valamiért megfosztottak a hatalomtól és be kellett hódolnom neki, az enyém volt a második legerősebb gyűrű. Ez hihetetlen dühvel és irigységgel töltött el ezért vissza akartam szerezni a helyemet és kiterveltem egy csapdát. A gyűrűkön kívül volt egy sárkánya, amolyan mount szerűség a WoW-ból (pedig sose wowoztam :S), ami szintén óriási powah-t jelentett a birtokosának és azzal együtt már felért volna a hatalmam az övéhez és tudtam, hogy hűséges lesz hozzám hiszen előtte az enyém volt. Csináltam egy elterelést és leszállt a sárkányról megnézni, amit egy nagyon magas épület tetején hagyott. Én a földről felugrottam/repültem (fantasztikus érzés volt álmomban, h ilyenre képes vagyok) a sárkányhoz és pont mielőtt visszaért volna felültem rá. (amúgy ez sztem a régi Golden Axe játékból jött vissza tudat alatt, ott volt OP ha felültél a gyíkra :D) Ezután valami brutális tüzijáték következett, minden pusztult körülöttünk, pedig elvileg mi valami védelmezői voltunk az embereknek. A végén megjelent valami nagyon öreg bölcs és lecsillapított minket, és végül vissza kellett adnom a helyét és a sárkányt, cserébe megkaptam a 3. gyűrűt.
A következő álom ennek volt valamiféle folytatása. Ott mind az öt gyűrű másnál volt, de ott sem volt összhang közöttünk, irigyiség, hatalmi harcok stb. Aztán egyszer csak megtámadták a várost (egyébként végig a jelenben játszódott minden, igazi helyeken) ilyen bogárszerű lényeg, mint a Starship Troopersből (vagy a Nagy falból? pedig azt nem is láttam meg kifejezetten utálom az olyan filmeket, ahol bogarak az ellenfél) akik ősi ellenségeink és tőlük kellett volna nekünk megvédeni az embereket, de mivel megosztottak voltunk az erőnk gyenge volt és mi is menekülőre fogtuk. De ez az egész valahogy magunkhoz térített minket és összefogtunk, volt egy hasonló jelenet, mint a bolygó kapitányában, összeérintettük a gyűrűket és felszabadult a bennük rejlő erő teljesen. Na innentől félelmetes pusztítást végeztem, Doctor Strange kispiskóta dolgokat csinált ehhez képest. Kb. csak mentem előre és egy egy karlegyintésemre porladtak szét a hülye bogarak, legyőzhetetlennek éreztem magam, hihetetlen jó érzés volt. És annyira valósnak tűnt minden, ezek a délutáni alvások ütnek a legnagyobbat mindig nekem.
rwurl=https://www.l5r.com/files/2015/04/l5r-logo-2015.png
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Közvetlenül az 5 órai tea előtt?:P
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
rwurl=https://i.imgur.com/7Qi4q4U.jpg
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
* kozben az escort girl morgolodva oltozkodik -mar megint csak fejsimi, meg estimese... *
"I think i'll name him Nikos, after my friend Jeffrey"
Mondjuk azt én is megfigyeltem, hogy aki tehetséges akar lenni annak érdemes inkább hegedülni vagy zongorázni, mint gitározni, vagy netán dobolni.
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök