Jelenlegi hely

A Warhammer 40,000 világa kókuszdióhéjban #38: Necromunda bolygója

Utolsó bejegyzés

A Warhammer 40,000 világa kókuszdióhéjban #38: Necromunda bolygója
Az Araneus-térséget a Technológia Sötét Korában, nagyjából a huszonöt-huszonhatodik évezred táján lakta be az emberiség. Bányászatra és ipari termelésre épülő kolóniákat hoztak létre a Sol rendszerhez relatíve közel található, hat rendszerből álló területen. Mint kiderült, a rendszereket ismeretlen eredetű warp-kapuk kötötték össze, amik lehetővé tették, hogy a lassan önállóan is űrjáró technológiát kiépítő rendszerek kapcsolatban maradjanak egymással. Az Istencsászár eljövetelének idejére az Araneus-térség techno-nemesi házak uralta birodalom volt, amely kölcsönösen mit sem tudott egymásról az Ember Birodalmával. Ez a Császár Nagy Kereszteshadjáratának vége felé változott meg. Az Impérium egy kisebb, nem különösebben felfegyverzett flotillája, miután eltévedt a warpban, véletlenül a techno-nemesek egyik félreeső protektorátusa közelében lépett vissza az anyagi világba. Mielőtt még újabb warp-ugrást hajthattak volna végre, a kis hajókat támadás érte. Kibernetizált katonák szálltak át rájuk, és csakhamar elfoglalták őket: ám asztropatáik eddigre üzenetet tudtak küldeni minderről a Sol rendszerbe.


Asztropatikus segélykiáltás

Terra küldöttséget menesztett az újonan felfedezett emberi csoportosuláshoz. Olvasóim tudják, hogy az Ember Birodalma ekkor ereje teljében volt, és javában foglalta el az egész Galaxis valamennyi emberlakta, vagy emberi életre alkalmas világát. Araneus nemesei viszont csak annyit tudtak, hogy őket, akik több ezer éve uralkodnak az általuk ismert rendszerek felett, megkereste valami önjelölt uralkodó, akinek az első találkozáskor különösebb erőfeszítés nélkül foglalták el a hajóit. Meghallgatták a követek javaslatát, mely szerint térjenek meg a Császár kebelére, leplezetlenül kinevették a követeket, majd miután visszanyerték komolyságukat, ők is ajánlatot tettek: ha behódol, és adót fizet, ez a Császár teljes jogú tagja lehet Araneusnak, és élvezheti az ő fejlett technikájuk, és a velük való kereskedelem előnyeit.

A Császár olyannyira méltányolta ezt a nagyvonalú ajánlatot, hogy mindjárt bőkezű ajándékkal válaszolt, a Hetedik Gárdista Légió és kisegítő erői képében. Hashin Yonnad parancsnok, híres hadvezér, és számos hadjárat hőse, a rend teljes harminckilencedik házának élén látott neki a térség pacifikálásának. Flottája Tallarnnál gyülekezett. Az Öklök húszezer gárdistáját millió és millió halandó katona, sok ezer hadihajó, titánok, és skitarii hadosztályok támogatták. Hashin Yonnad keményebb diókat is feltört már kisebb haderővel, és bár óvatosan, átgondoltan nyomult előre, bizony két hónap múltán a körülzárt központi rendszer kivételével a teljes Araneus-térség az övé volt. A maradék techno-nemes vezetők készek voltak a megadásra.


Az Öklök a csatamezőn

Ekkor azonban minden résztvevő fél számára váratlan dolog történt. A warp-kapu rendszer beszakadt, és a kapukból valami ismeretlen dolog áramlott ki. Valamennyi rendszert támadás érte, mégpedig azonosítatatlan xeno forrásból. Az Öklöket és szövetségeseiket elsöpörte a példátlanul ádáz támadás. Hashin Yonnad fogcsikorgatva úgy döntött: a rendszerek többségét sorsára hagyja, hogy a maradékot esélye legyen megvédeni. Ez a veterán parancsnok minden tudását latba vetve lassította le az idegen áradatot, de megállítani még ő sem tudta. Amikor végül már csak a központi bolygót tartották, vállvetve a maradék techno-nemes sereggel, végül úgy látta, nem kockáztathatja meg, hogy ez az ismeretlen ellenség továbbterjedjen. Inváziója kezdetén minden eshetőségre készen aláaknázta a warp-kapukat, és most működésbe hozta a tölteteket, elvágva magát minden segítségtől, de talán csapdába ejtve itt az idegeneket. Meglepő módon azonban a kapuk megsemmisülésével a támadók egyszerűen eltűntek. 

Sem Hashin Yonnad, sem az Araneusiak, de még Terra lordjai sem értették a dolgot - a Császár pedig nem kommentálta. Mindenesetre, bár a központi rendszer túlélte a kettős inváziót, a térség többi világa teljesen romba dőlt. Maga Araneus Prime is árnyéka volt egykori önmagának. Az egész bolygót beborító város üszkös rom volt csupán, mely felett mérges égéstermékek köde örvénylett. Mindössze kaptárvárosainak viharvert tornyai emelkedtek ki többé-kevésbé épen a pusztaságból, fentről tekintve a félhalott világra. Ekkor kezdték azon a néven emlegetni, amelyen máig hírhedt: az élőholt bolygó, Necromunda.


Ez ugyan nem Necromunda, de jól visszaadja a szennyezett felszín fölé magasodó kaptárváros hangulatát

Funkciója nem változott számottevően. Az Impérium azóta is ugyanúgy ipari termelésre használja, és az eltelt évezredek alatt szárazra facsarták valamennyi nyersanyagforrását. Manapság így a régi korok hulladékát éli fel: a törmelékből jut alapanyagokhoz, és olykor értékes, régi technológiához. A bolygó felszínét mérges ipari hamu borítja, mely felett ugyancsak korrozív gázokkal terhes szél fúj. A légkör mérgező része fölé magasodnak a hatalmas kaptár-tornyok, melyeket megerősített vasutak kötnek össze - ezek időnként visszaverik a hamupusztákhoz alkalmazkodott mutáns hordák támadásait. A lakosság túlnyomó része azonban a tornyokban él. Létszámuk messze-messze túlhaladja azt, amit a bolygó el tudna tartani, szükségleteiket bolygóközi importból fedezik Necromunda urai. A vezető nemesi házak a tornyok felső emeletein tanyáznak: ők friss levegőt szívnak, valódi ételt esznek, és olykor még az égboltot is látják. A kisebb házaknak, lejjebb, már csak újrahasznosított élelem és levegő jut, kisebb és rosszabb minőségű élettér, őalattuk az ipari és kereskedelmi rész helyzete még rosszabb - de ők még így is abszolút luxusnak élik ezt meg, mert tudják, hogy még ők is a torony felső részében laknak, viszonylagos biztonságban, rendben, és többé-kevésbé biztos a napi betevő falatjuk. Az alsóbb részek azonban egyre régebbiek, állapotuk egyre rosszabb. Omladozó fémbarlagok szövevényén folyik át a felső szintek ipari szennyvize, felette agyonhasznált levegő kavarog. Potenciális nyersanyagforrásnak is tekinthető, halálosan veszélyes elhagyott iparterületekért, vagy csak egy falat újrahasznosított élelemért csapnak itt össze az alsóbb szintek lakói, akik a túlélésért mind valamelyik Ház bandáihoz csapódnak. A sikeresebb bandák több évig is túlélnek, a még sikeresebbek felszerelik magukat legyőzött ellenfeleik eszközeiből, és pénzzé tett javaik ellenértékéből. Némelyikük még a Háza figyelmét is felkelti, és nagy ritkán feljebb jutnak a ranglétrán, ezáltal a kaptár-toronyban is. Többségük azonban fiatalon meghal valahol egy elhagyatott folyosón, egy golyó, lézerlövedék, valamilyen ipari mérgezés, az omladozó fémlabirintusban bekövetkező baleset, vagy valamilyen fertőzés következtében.


A kaptár lakosságának legnagyobb része ilyen élettereken tölti a rendszerint igen rövid időt, ami megadatik neki

A legnagyobb, és legfontosabb kaptártorony a Primus torony, ismertebb nevén a Palatinus. Utóbbi nevét onnan kapta, hogy a csúcsán ékeskedik a Helmawr ház palota-komplexuma. Innen uralja világát a bolygó kormányzója, Lord Gerontius Helmawr. Számtalan fiatalító kezelés és kibernetikus beültetések következtében immáron hosszú évszázadok óta Necromunda teljhatalmú ura ő. Mindaddig, amíg a Dézsmát időben beszolgáltatja, bírja az Impérium támogatását, és hogy ez mekkora túlerőt jelent, azt Necromundán soha nem fogják elfelejteni. Cserébe részt ád Terrának a még mindíg hatalmas termelőkapacitásból, ami a rendelkezésére áll, sőt, ezt túl is tudja teljesíteni: a többi terméke értékesítéséből komoly vagyona, befolyása van Impérium szerte. Ezen felül fejadót is fizet: a kaptárok lakosságának egy bizonyos százaléka a birodalmi sereget erősíti. Egyfelől a sereg a lehető legjobb emberanyagot követeli, másfelől a katonák életszínvonala messze túlhaladja az átlagos kaptárlakóét, így ők maguk is logikusnak tartják, hogy vetélkedni kelljen ezért a magas tisztségért. Ezért aztán az újoncok rendszerint Lord Helmawr saját seregéből kerülnek ki. Ezt kifelé bolygóvédelmi alakulatnak nevezik, odahaza azonban csak Pókoknak vagy Csúcslakóknak hívják őket. Valójában ez a legnagyobb és legerősebb banda, akik hosszú generációk óta tartják uralkodó pozíciójukat, ezáltal szavatolva Lord Helmawr kegyét. Ő rendet tarttat velük a kaptártoronyban, cserébe a magasabb emeleteken szállásolja őket, jobb ellátmányt, fegyvereket, és kibernetikus beültetéseket biztosít nekik. A Pókok hűsége így megkérdőjelezhetetlen, ütőképességük pedig - saját jól felfogott érdekükben - igazolja rémisztő hírnevüket.


A kibernetizált, harci drogokkal ellátott Pókoktól még a legelvetemültebb bandák is tartanak

A legfelsőbb emeleteken találhatóak továbbá az űrkikötők, melyek szintén Lord Helmawr kezében vannak, ezáltal szavatolva űrszállítási monopóliumát - uralmának egy újabb eszközét. Egy kivétellel. Itt található ugyanis az Öklök rendjének egyik kolostorerődje, amely nem csak a bolygó védelmét szavatolja, de a bandaháborúk gyorsította természetes szelekciót kihasználva a rend toborzóhelye is. Ha egy bandatag igazi csúcsragadozójává válik a kaptárnak, olykor emlékeztetőt kap róla, hogy még mindíg csak halandó: az Öklök felderítői levadásszák, és elragadják az erődbe, hogy gárdista-jelöltet faragjanak belőle.
Vaskos fallakon és ellenőrzött kapukon túl, lejjebb, de még mindíg a csúcs közelében tanyáznak a főnemesi házak. Ezek gyakorlatilag semmit sem termelnek, tevékenységük szinte száz százalékban a hatalom öncélú hajszolására illetve megtartására irányul, házasságok, szerődések, manipuláció, politika, és hasonló szép eszközök útján. Valamennyien versengenek Lord Helmawr kegyéért: akire a lord rámosolyog, már a puszta presztízs okán értékes szerődéseket szerezhet, míg akiről csupán a pletyka elterjed, hogy elfordult volna tőle, arra a többi ház máris éhes cápaként veti rá magát. Példa rájuk a hírhedt Ulanti ház.
Újabb fal mögött, és újabb néhány mérfölddel lejjebb már a kisebb házak birodalma húzódik. Ezek alattvalói végzik a tényleges termelést, mindegyikük más és más specializált szektor mestere. Olyan régóta van ez így, hogy mára már ránézésre is különöznek egymástól, alkata, kiállása, no meg persze jellegzetes öltözéke és díszei messziről elárulják valakiről, melyik házhoz tartozik. Mindőjük saját fegyveres erejeként használja a nekik felesküdött bandákat, és úgy politikai-gazdasági, mint titokban fegyveres harcot is folytatnak egymással területekért, erőforrásokért, illetve a régi sérelmek okán. 


A Cawdor ház címere, és Klovis, a Megváltó

A Cawdor ház a Vezeklés Szektájának erőssége. Ennek tanai szerint az Istencsászár meghasonlott az emberiség bűneitől, ezért folyamatos vezekléssel kell őt engesztelni, hogy haragját elkerüljük. Aki pedig nem tesz így, ne adj Istencsászár nem osztaná a szekta tanait, az eretnek, akit ki kell purgálni, mielőtt még rájuk hívná az Ő haragját. A szekta más házak hívei között is jelen van, de a Cawdor házban hivatalos vallás, továbbá előszeretettel támogatják a hittérítőket mások területein is, különösen ha azok az adott térség urai ellen prédikálnak. Érthető módon ez nem javítja a ház kapcsolatát a többivel. Tanaik értelmében arcukat nem mutatják meg idegeneknek, így ijesztő mintájú maszkokat, és csukját hordanak. Hivatalosan nem tagja a háznak, de támogatásukat élvezi Klovis, a Megváltó, ez a hírhedten fanatikus, erőszakos, és hatékony szektavezér.


A Delaque ház címere, és egy tipikus Delaque bandatag

A Delaque ház közeli kapcsolatot ápol Lord Gerontiuséval, és nem csupán termékeikel látják el, de információval is. Ők ugyanis kémek. Minden házban, sőt, minden üzemegységben megvannak az embereik, semmi sem történhet a tudtuk nélkül. Hírnevüket megjelenésük is alátámasztja. Hagyományosan sötét területeikhez igazodott, fényérzékeny szemeiket sötét szemüveg, vagy implantok védik, hosszú kabátjaik számtalan zsebében fegyverek és csempészáruk lapulnak. Bőrük sápadt, fejük kopasz, hangjuk rekedt, suttogó.  


Az Escher ház címere, és Őrült Donna Ulanti

Állítólag az Escher ház vegyipari monopóliumának kellemetlen melékhatása, hogy az Escher férfiak csökevényes roncsok. A házat így teljes egészében nők irányítják. Ádázak, rátermettek, és büszkék, és nagyon rosszul viselik ha valaki lenézi a nőket - ez nem használ a hagyományosan macsó Goliath házzal való kapcsolatuknak. Kedvez viszont az Orlock házzal valónak, akikkel nem hivatalos szövetségesek. Bár az Ulani ház szülötte, de technikailag mégis inkább Escher híresség Őrült Donna, az alsó kaptár hírhedt nőstényördöge.


A Goliath ház címere, és egy bandatagjuk, aki az alsó szintek egy mutáns szörnyével végzett éppen

A Goliath ház területein az élet nehezebb, mint a többi házén, amire ők büszkék. Szemükben a szívósság, de főleg a nyers erő, és a termet mindennél fontosabb, lenézik a nyiszlett okostónikat, és bizonyos mértékben a nőket is. Felpumpált fizikumú nehézfiúik duzzadó izmaikat amennyire csak lehet közszemlére teszik, modern barbárként mutatkoznak, és legtöbbször viselkednek is. Punktaréj, tüskés bőrpántok, láncok jellemzik öltözéküket, míg gladiátorvermeik és életre-halálra vívott párbajaik sokat elárulnak társadalmukról.


Az Orlock ház címere, és egy emberük

Az Orlock ház a vasról híres, amelyet a területüket képező salakvermekből nyernek ki. Ebben a salakban még mindíg van annyi érc, amivel el tudják látni kohóikat, és azok termékeiből élnek. A salak kitermelése időtlen idők óta zajlik, így előfordult már, hogy kaptárrengéshez, helyi omlásokhoz vezetett, az így keletkezett hatalmas üregek okán. Hagyományosan nagy gavallérok a nőkkel szemben, és igen jó kapcsolatot ápolnak az Escher házzal. Nem így a Delaque-al. Hoszzú ideig amazok szállítottak ugyanis a főnemes Ulanti háznak, ám aztán Orlock pénzen bérelt bandák felrobbantottak jópár stratégiai fontosságú vezetéket a kaptár alsó szintjein. Ezek Delaque gyárakat tápláltak addig, és kiesésükkel a ház nem volt képes betartani szerződéses vállalását, az Orlock pedig a helyükre léphetett. Ez hosszú-hosszú ellenségeskedéshez vezetett, melynek során jóval később Delaque orgyilkos végzett Lord Hagen Orlockkal is. A hidegháború azóta is csak fokozódik.


Van Saar végrehajtó, és a ház címere

A Van Saar ház gyártja a legjobb minőségű termékeket. Busás összeget ér bármi, amit az ő mesterembereik készítettek. Nem csoda hát, hogy a ház igen vagyonos. Végrehajtóikat könnyű felismerni teshezálló kezeslábasukról, amelyek védik viselőjüket az extrém környezeti hatásoktól, és jelzik is azokat - előfordul például olyan példány, amelynek egy része elszíneződik, ha mérgező a levegő, így viselője és társai időben észreveszik azt. A ház tagjai jellemzően igen komoly, már-már sótlan emberek, akik mély tiszteletben tartják a rendet, rendszert, hierarchiát. A Van Saarhoz hűséges férfiak között divat az ápolt szakáll. Hozzáértésük okán a Birodalmi Sereg előszeretettel sorozza be a ház tagjait technikusnak.

A negyvenedik évezred közepe táján lezajlott Drypus incidens jól szemlélteti, hogyan is zajlik a politikai élet a házak és bandáik között: A már említett értékes Ulanti szerződés irányába, mint láttuk, megnyitotta az Orlock ház útját a már tárgyalt szabotázs. Ám, bár a szerződéshez tartozó erőforrások és területek jó része tulajdonjogilag az Ulanti ház birtokában volt, és a Delaque ház csak használhatta azokat a szerződés okán, mégsem voltak hajlandóak átadni őket a szerződéssel együtt. A területeket lezárták, aláaknázták, vagy blokád alatt tartották. Ez nyilván nem tett jót az eleve feszült helyzetnek. 
Mármost az Orlock ház saját erőből is meg tudta volna oldani a nyersanyagok utánpótlását, nem rendelkeztek azonban a szükséges üzem-és robbanóanyaggal, már csak azért sem, mert ezek folyását elapasztotta a Delaque blokád. Az akkori Orlock vezető, Második Lord Ammonus Orlock tucatnyi bandát küldött hát, tulajdon fia vezetésével, hogy átvegyék az uralmat a Drypus forrás felett, ami üzemanyagban gazdag volt. A Delaque ház visszavonulni kényszerült, de tettek róla, hogy ha az övék nem lehet a forrás, más se termelhessen ott. Felgyújtották az üzemanyagot, felrobbantva ezáltal az egész forrást. Számtalan Orlock bandatag és még több munkás veszett oda.


Ezt már a kormányzó sem hagyhatta szó nélkül. A Helmawr ház érdekei azonban ekkoriban számos helyen egyeztek a Delaqueéival, ami kényes helyzetbe hozta. Nyíltan elítélte hát a házat, és minden szerződést megsemmisítettek kettejük között, titokban azonban éppen hogy támogatásáról biztosította, és a kieső bevételeket meghaladó összegeket ígért, ha a Helmawrok nem hivatalos kémei lesznek. Ugyanakkor szankciókkal sújtotta az Orlock házat is - újabb gesztus a Delaque felé. Mivel, úgymond, nem tudtak rendet tartani a bandáik között, száműzette velük a forráson rajtaütő Orlock erők maréknyi túlélőjét. Ezek között volt Kagil Orlock is, a ház fejének örököse, így nem csoda, hogy vonakodott eleget tenni az ítéletnek - Lord Helmawr (Gerontius őse) azonban tudatta velük, hogy ez az Ulanti szerződés megvonásával járna. Lord Ammonous háza nem bírta volna el az annyi vér árán kicsikart paktum elvesztését, így nehéz szívvel engedett a nyomásnak.
A Delaque és Orlock házak kapcsolata azóta is egyre feszültebb, míg az előbbi és a Helmawr házé azóta is szoros, bár titkos. Az Ulanti ház pedig mit sem törődik vele hogy hányan haltak meg értük, és óramű pontosan behajtja a szerződésében szereplő javakat.


A Necromundai Nyolcadik Regiment katonái pók szimbólummal jelölték meg tankjukat

A bolygóról újoncozott katonák is híresek.
A nemesi házak, különösen az Ulanti, híres tiszetket adtak az Impériumnak: Hito Ulanti főhadnagy például nem kisebb személynek, mint Lord Solar Machariusnak, az Impérium szentjének volt a jobb keze.
Ami pedig a közkatonákat illeti, a seregbe Necromundáról besorozott bandák már eleve összeszokott osztagokat alkotnak, és ezt a hasznos köteléket a sereg sem szokta széttépni. Más bakáknál gyakrabban rendelkeznek kibernetikus beültetésekkel, általában megbízhatóan értenek számos közelharci-és távolsági fegyverhez, és elvitathatatlan a városi harcban szerzett tapasztalatuk, így kiképzésük, és a számukra kiválasztott célpontok is építenek erre. A Necromundai Regimentek katonáinak többsége a Pókok közül kerül a seregbe, és előszeretettel tetováltatnak arcukra pók jelet, ezért a leginkább illusztris nyolcadik regimentjük is a Necromundai Pókok néven híresült el.


Kétszeresen is veterán katonát díszít a póktetoválás: a kaptár bandaháborúi után a birodalmi sereg túlélője is 

A Nyolcadik hősiességéről számos történet szól ugyan, ám sajnálatos módon ezek szinte mind a halálukkal, és az újraalapításukkal végződnek. 
Lord Solar Macharius halála után erői között polgárháború tört ki, és a császárhű oldal katonái vissza kényszerültek vonulni Deucalion bolygójáról. A támadókat sajnos az Alfa légió beszivárgói segítették, így átcsúsztak a részben árulónak bizonyult bolygóvédelmi erőkön, és ágyúik bombázni kezdték a sereget éppen amikor a legsebezhetőbb volt: amikor felszállásra vártak a csapatszállítóikban. Raevan Mortz ezredes és a Pókók nélkül az egész hadsereg ott pusztult volna: ő azonban, miután elesett felettesétől átvette a parancsnokságot, kitört a Nyolcadikkal a kikötőből, és a sűrűn beépített bolygó számukra otthonos felszínén az ellenséges tüzérség ellen vezette a Necromundaiakat. Öngyilkos akciója elnémította annyi időre az ágyúkat, hogy a sereg többi része fel tudjon szállni, köztük Solon hadúrral, a császárhű erők fővezérével, aki hosszú idő után megnyerte a polgárháborút.
Hasonlóan felemelő, de szomorú szerepet töltöttek be a Cicatrix Maledictum kitörése utáni időszakban is. A Mordia közelében található Stygius bolygót, amit hősiesen tartottak árulókkal és démonokkal szemben, elnyelte a warp, elemésztve szinte a teljes Nyolcadig regimentet.


Ez a szép szál deli legény nem Lord Gerontius Helmawr, de nagyon hasonlít

Ahogyan ezután az Immatérium áradása elvágta a híres-hírhedt bolygót a külvilágtól, megingott Lord Gerontius pozíciója is. Ahogy nyilvánvalóvá vált, hogy a potentát immár nem számíthat Terra erejére, a házak azonnal áskálódni kezdtek ellene, és a Helmawr ház csakhamar háborúban állt - mindíg másokkal, ahogyan a vén róka Gerontius ígéretekkel, fenyegetésekkel, manipulációval egymás ellen fordította, maga mellé állította, vagy csak hamis célpontok ellen irányította vélt és valós ellenfeleit. A Pókok bevetése, és az, hogy az Öklök gárdistái a kormányzó mellett álltak, bizony megfontolandóvá tette a Helmawr ház nyílt megtámadását, és a lord éveket nyert, de a végtelenségig ő sem tudta elodázni az összecsapást. Minőség tekintetében mindenképpen a kormányzónál volt az erőfölény, a kaptárvárosok lakossága azonban olyan elsöprő mennyiségű bandának adott otthont, ami idővel áttörte az ellenállást, és a Palatinus legfelsőbb szintjeire kényszerítette őket. Mielőtt azonban végleg szorult volna a hurok, végül hírét vették, hogy Lord Protektor Roboute Guilliman a rendszer felé tart seregével. Necromunda lakóiban soha el nem halványuló nyomot hagyott az a bizonyos ősi eset, amikor uraik ujjat húztak az Impériummal. A lázadás úgy szűnt meg, mintha soha el sem kezdődött volna. Lord Gerontius szokásos körmönfontsággal szabott ki büntetéseket, vagy éppen hagyta függőben őket, hadd féljenek tovább. Megérdemelt, és meg nem érdemelt, de stratégiailag előnyös jutalmakat osztott. Nemeseket végeztetett ki, vagy ami még rosszabb, fosztott meg vagyonuktól és vetette a többi martalékául, míg másokat előnyösebb helyzetbe hozott. Szerződéseket vont meg és kötött újra. Munkálkodása eredményeként visszaállt a sok száz évig megszokott, kipróbált status quo: a Lord Protektor már a megszokott állapotában találta a híres-hírhedt bolygót, amikor megérkezett.


A cikk az új Necromunda megjelenése előtt íródott, így könnyen lehet, hogy a benne írtak néhány hónap múlva elavulnak, de legfeljebb majd írok még egyet :-)

További 40K cikkek


Mármost vannak tök jó dolgok amiket nem tudtam belepasszítani.
Pl. a génorzók fertőzte kaptártorony, amit ennek okán nemes egyszerűséggel felgyújtottak. Ez a proplémát meg is oldotta (a benne lakók véleménye nem száz százalékig így hangzott). Viszont a torony szerkezete meggyengült, és az egész szépen az oldalára dőlt. Azóta megint belakták, és egy a Hive Primusnál még pokolibb élettér...
Vagy a hamupuszták lakóiból verbuválódó Patkánybőr törzs, amit erős indián beütésekkel, mutáns patkányok tenyésztésével, és egy csipetnyi kannibalizmussal kell elképzelni...
Vagy a zombikirály... Vagy a Vérapó...
Szóval vannak még ebben sztorik bőven.
Ez meg nem fért el a cikkben de ideteszem:

kép:https://i.imgur.com/E78tp6c.jpg



basszus, vagy 25 resszel ezelott lemaradtam :( (viszont most urjaolvasom a gaunt ciklust)



nagyon jó cikk :)



Ez is király császár cikk lett!
Egy warp-beli démon bolygó bemutatását is szívesen olvasnám, bár nem tudom az loreban ki van-e dolgozva egyáltalán...



Nagyon jó cikk volt! Nem is tudtam arról hogy Necromundát Dark Age of... -ban telepítették be.

Azoktól bizonyos Xeno támadókról lehet még valamit tudni?

- Na akkor most mi lesz? Megadod magad, vagy pedig megnyomom ezt a gombot és kis Stacey-t csak zárt koporsóban lehet majd eltemetni?
- Úgysem mered!
- Ki? Én? A gonosz?" :)
(Bomb Queen)



Köszönöm!

Gabika: Legalább van mit olvasni :-)

Cheesy: a közelmúltban volt némi anyag ilyesmiről, az Ezernyi Fiak és a Halálgárda démonbolygója le lett írva a kódexeikben. Röviden összefoglalva: ótvar helyek. A második a szó szoros értelmében is :-) Nagyjából amúgy az egykori anyavilágaikat csinálták meg maguknak újra a warpban, nyakonöntve egy jó adag Tzeentch, illetve Nurgle sztereotípiával.

ProfWilliam: Több forrást olvastam, az egyik szerint szinte biztosan démonok voltak (és ahogy elvágattak a warptól, eltűntek). A Császár meg titkolta a létezésüket anno. A másik szerint nem teljesen egyértelmű, icipicit necron/C'tan hangulata is volt a dolognak, és ott a kapuk megszűntével nem tűntek el, csak nem jött több, aztán az Öklök kilapították nagy nehezen őket. Egy helyen még orkokat is írtak, de az sztem hibás link volt mert ez nagyon nem illik a képbe :-)

Más: ezt a fasza képet "necromundai bandatag bionikus karjával kérkedik" címmel találtam, sztem nem illik a képbe de szép úgyhogy ideteszem:

kép:https://i.imgur.com/YWs34p9.png

REWiRED - Kutyus felfedő szétszéledés - 2014-2057 © Minden Jog Fenntartva!
Virtuális valóság és Kecskeklónozó központ - Oculus MegaRift - PS21 - Mozi - 4D - Bajuszpödrés
Médiaajánlat/Borsós Brassói Árak
Rohadt Impresszum!