Jelenlegi hely

A Warhammer 40,000 világa kókuszdióhéjban #29: A közelgő vihar: Biel-tan végzete

Utolsó bejegyzés

A Warhammer 40,000 világa kókuszdióhéjban #29: A közelgő vihar: Biel-tan végzete
Eldrad Ulthran megpróbálta idejekorán életre hívni Ynneadot, a halál és az újjászületés elda istenét, aki az összes elda halála árán menekvést ígér az elda fajnak a Lelkekre Szomjazó karmai közül. Végtelenül ambíciózus terve azonban kudarcot vallott: a Halálőrség xeno-vadász Gárdistái felmorzsolták erőit, mielőtt befejezhette volna a rituálét, amihez foghatót nem látott még a galaxis.
 
A Halálőrség és Eldrad erőinek összecsapása valójában kevésbé volt színpadias mint a képen, ám sokkal véresebb.

Az elszabaduló roppant erők porrá zúzták az égitestet amin megidézték őket, és bár maga a látnok életben maradt, abban a tudatban kellett éljen, hogy eljátszotta faja utolsó esélyét. Ynnead nem kelt életre az utolsó momentumok híján. Az elda lét aspektusai közül nem került befejezésre a mestervilági, a kívülálló és a sötét elda rítusa, hogy bezárja a kört, ami a hajdan dicsőséges aeldar faj isteneivel kezdődött, és Slaanesh születésével megtört.

Mindeközben a mestervilági eldák a Káosz támadása alatt álltak. 
Biel-tan katonái, amelynek lakói kötelességüknek tekintették a természet útját járó eldák lakta bolygók, a Szűzvilágok védelmét, a Lelkekre Szomjazó démonaival küzdöttek az egyik ilyen bolygó, Ursulia felszínén.
Iyandent a tiranidák egyszer már csaknem kiirtották – azóta több, lélekkőbe zárt elda szellem vezette harci gép lakja, mint élő elda. Végül Yriel herceg visszatérése mentette meg: bár anyavilága száműzte őt, a kalózherceg mégis vállalta érte az áldozatot és kiemelte nyughelyéről az ősi lándzsát, amely apránként elnyeli birtoklója lelkét. Cserébe borzasztó pusztító erejű fegyvert kapott, amivel a herceg legyőzte a tiranidákat összefogó szörnyeteget, megmentve a világát, de lassú halálra ítélve saját magát. A herceg ezúttal nem volt otthon, kalózait vezette másutt, amikor Iyandent a ragály istenének roppant flottája támadta meg.
Ulthwe, a látnokairól híres Mestervilág nem állt a Káosz közvetlen támadása alatt, de Eldrad Ulthran hazardírozása súlyosan meggyengítette, ezért – bár nem sokkal azelőtt még nemzeti hősüknek tarott – szinte a teljes Látnoktanács árulónak tekintette Eldradot.
Altansar réges-régen elveszett az Immatériumban. Nemrég azonban Maugan Ra, a legendás ősi elda hősök, a Főnix lordok egyike rátalált a Warp árapályai közt is életben maradt világra, és szörnyű megpróbáltatások közepette kivezette azt az anyagi világba. Lakóit azonban azóta is félelem és bizonytalanság övezi: zárt öltözéküket és sisakjukat soha nem vetik le, a hátuk mögött pedig azt suttogják róluk, hogy megérintette őket a Káosz.
Cegorach, a Kacagó Isten szent gyűjteménye, a Fekete Könyvtár is a Rontó Erők csapását nyögte. A védelmére sereglő Harlekinek visszaverték Ahriman, az Ezernyi Fiak ősmágusának támadását, de csak miután amaz elragadott néhányat a titkos könyvek közül, amik a Hiperháló titkait rejtik. Az Ezernyi Fiak renegát varázslója előtt immár nyitva álltak a mesterséges dimenzió egyes kapui.

Amíg Abaddon Cadiát vívta, és mindezek a fenti összecsapások végbementek vagy elkezdődtek, Commorraghban, a sötét eldák dimenziók közti városában, Asdrubael Vect nagyúr birodalmában egy teljesen másfajta harchoz készülődtek…

Commorragh kies városa

A sötét eldák mások szenvedéséből táplálkoznak, azzal váltják meg a lelküket, amit a Lelkekre Szomjazó apránként falna fel. Ezért aztán a Commorragh arénáiban rendezett véres összecsapások egyszerre látványosság és lakoma a hatalmasok számára, akik bebocsátást nyernek. Mind közül a legnagyobb esemény Lelith Hesperax nagyasszony saját rendezvénye. Az idők során Commorragh vezetői közé került legyőzhetetlen harcosnő beszerzői a galaxis legtávolabbi sarkaiból, a legkülönbözőbb létformák közül, sőt a legváltozatosabb történelmi korokból származó lényeket gyűjtöttek össze, hogy ezen a napon az arénába engedjék őket. Mindennél nagyobb érdeklődésre tartott azonban számot, hogy maga a gladiátorkirálynő is síkra készült szállni. Ebben nem kis szerepe volt Commorragh urának, Asdrubael Vectnek. Felkeltette ugyanis a figyelmét egy feltörekvő elda csavargó, valamint egy rejtélyes páncélos harcos. Az utóbbiról – bár nem sokat lehetett tudni róla, de – úgy gondolta, az előbbi csahosa lehet. Amaz pedig gyors karrierje mellett érdekes életpályájával is magára vonta a nagyúr kitüntető és legtöbbször halálos figyelmét.

Yvraine, a nagyúr kémeinek jelentése szerint, Biel-tan világának szülötte volt. Ott, ahogy a Mestervilágok eldái általában, több hivatást is végigpróbált: táncos, majd harcos, végül varázstudó volt. Fajtársai többségével ellentétben azonban ezek nem tudták lekötni nyughatatlan lelkét, ezért elszökött a világról és a kívülálló elda kalózok közé került. Szép karriert futott be, számos hajó kapitányaként sok kalóz tartozott neki sok-sok szívességgel, de nem volt alkalma bevasalni ezeket: egy árulás során elvesztette pozícióját, ezért a Hiperhálóba menekült. Haraggal eltelve a sötét eldák ösvényére lépett és Commorraghba vándorolt, ahol aztán hamar hírhedtté vált: egyformán halálosnak bizonyult az arénában, illetve a bűnszövetkezetek intrikáiban. Gyorsan felfelé ívelő karrierje is elég lett volna, hogy Vect felfigyeljen rá, de volt itt még valami. Nemrég egy Harlekin Árnyszövő járt a nagyúr székhelyéül szolgáló repülő piramisban, ahol botor módon Ynnead próféciáját emlegette. Bár a Harlekinek Commorraghban is tiszteletnek örvendtek (látnokaik pedig még inkább), de ha valaki, akkor Vect mégis megengedhette magának, hogy az arcába nevessen. Ynnead gyermekmese – mondotta. Miféle ostobaság úgy próbálni legyőzni az ellenséget, hogy megöljük magunkat? 
Az Árnyszövő távozott, de Vect kémei mindenhová követték amíg Commorraghban járt, és úgy tűnt, érdeklődést mutatott Yvraine és a páncélos ismeretlen iránt is. Ez pecsételte meg végül a sorsukat: Vect, hogy a keze tiszta maradjon, egyszerűen tápot adott bizonyos pletykáknak, amik szerint Yvraine akár Lelith Hesperaxnak is ellenfele lehetne az arénában. Több gondja nem is volt a dologra: tudta, hogy Lelith rosszallása egyenlő a halálos ítélettel. A jókor, jó helyen elejtett pletyka szárba szökkent, és Yvrainenek nem maradt más választása, mint részt venni a viadalon.

Lelith Hesperax nagyasszony beszerzői még egy elfogott tiranida rajt is az arénába eresztettek a látványosság kedvéért.

Vect számítása bevált. Miután a legkülönbözőbb egzotikus lényeket és személyeket mészárolták le, a két gladiátor hölgy és híveik találkoztak az arénában. A közönség kedvéért kissé elnyújtott összecsapást követően a legyőzhetetlen Hesperax egy rövid tőrt döfött át Yvraine szegycsontján, meghajolt, és a tömeg lelkes ovációja közepette elhagyta a küzdőteret. A végzetesen megsérült Yvraine tiranidákat és sslytheket kerülgetett tántorogva a küzdőtéren, míg végül egy igazi ritkaság támadt rá. Az ősöreg elda papnőt talán még az eldák bukása előtt fogták el Commorragh lakói, és most ínyencfalatként tálalták a nézőknek. Morai-heg, a látnokok boszorka-istennője rég kiszenvedett Slaanesh karmai között, és most ez a híve is követte: Yvraine és a papnő egymás szorításában haltak meg, éppen akkor, amikor messze-messze Eldrad rituáléja összeomlott. A nő, akiben egyesült a mestervilági, a kívülálló, és a sötét elda, megölte az ősi aeldart, és ő maga is vele halt, tudtán kívül beteljesítve a hatalmas varázslatot.
Az arénát kataklizmatikus erejű pszionikus kitörés rázta meg. Yvraine holttestéből fékevesztett energiák áramlottak ki, elpusztítva az épület, a harcolók és a nézők nagy részét, valamint borzasztó károkat okozva Commorragh szövetében. Yvraine  újjászületett a delejes kitörés középpontjában, de többé nem volt önmaga. Ynnead egy apró szikrája uralta elméje nagyobbik részét. A kataklizmában elpusztultak lelke mind őbelé szállt, emlékeik, tudásuk őbenne kavargott, elillant életük energiái őt erősítették. Szüksége is volt minden segítségre. Asdrubael Vect – aki már a két gladiátor párharca előtt tapintatosan eltávolodott piramisával, és így biztonságos távolságban volt a kataklizma kitörésekor – hóhérokat küldött rá, más csapatokat pedig az alsóbb szintekre. Mindezt már távoztában cselekedte, hiszen ekkor már Comorragh egy másik kerületébe tartott, készen arra, hogy ezt a negyedet teljes egészében leválassza a városról, és az Immatérium martalékául vesse. A pszionikus kitörés ugyanis elsöpörte a Commorragh e részét a warptól elválasztó kaput, és a hipertér ragadozói máris vérszagra gyűlő cápaként kerülgették a rést. Bár Commorraghban éppen az ilyen katasztrófák elkerülése végett borzasztó kínhalál terhe mellett volt tilos a varázshasználat, Yvraine most nem válogatott az eszközökben, és újkeletű pszionikus erejével éppúgy vette el a rá támadók lelkeit, ahogy új kardjával, amit az aréna földjéről kapott fel a halott papnő mellől. Vect hóhérai mégis legyűrték volna őt és a maradék követőit, ha nem támadja hátba őket a már emlegetett páncélos alak. Mozgása a mestervilági harci művészetek csúcspontja volt, és Yvraine felismerni vélte technikájában réges-régi mesterét, Biel-tan harcosai között az elsőt. Az idegen azonban azt mondta, azt az életet és nevet rég maga mögött hagyta. Vizarkhként mutatkozott be, és felajánlotta a kardját Ynneadnak.
Az újdonsült szövetségesek utat vágtak magukak a káoszban, és folyamatos küzdelemben elérték az egyik kijáratot a hiperhálóba. Bár itt maguk mögött hagyták üldözőiket, a labirintusszerű dimenzióban hamarosan eltévedtek.

Asdrubael Vect eközben igyekezett a legtöbbet kihozni az elkeserítő helyzetből. Vetélytársai, és a megbízhatatlan elemek haderejét fordította a betörő démonok ellen, mivel az ő halálukon csak nyerhetett. Nem különösebben volt azonban boldog az események ilyetén alakulása miatt, ezért Homonkuluszok és bizarr teremtményeik hadát küldte Yvraine felkutatására.

Amaz eközben a Hiperháló egy leamortizálódott szakaszára tévedt csapatával, ahol Slaanesh démonok csapdájába futott. Harlekinek mentették meg őket. A kacagó isten követői felajánlották neki segítségüket, és elvezették egy általuk ismert útvonalon, amely Biel-tanra vitt.

Harlekinek vágják le Slaanesh démonait, így mentve meg Yvrainet és csapatát

Ezalatt – mint már szóba került – Biel-tan seregei Ursulia bolygóján harcoltak a Káosszal. Közelebbről Slaanesh egyik fődémonának – aki/ami a Maszk névre hallgatott – a perverz hordájával. Szokatlan módon Khorne egyik legnagyobb fődémona, Skarbrand is a dekadencia istenének seregeivel tartott, holott természetes ellenségek voltak. Az ő borzalmas támadása előtt nem álltak meg Biel-tan seregei, és a Maszk által megtévesztett Skarbrand áttörte soraikat, majd a Biel-tanra vezető hiperháló kapu védelmét is. A démoni áradat, élén a két fődémonnal, megindult Biel-tan felé. A maradék eldáknak sikerült lezárni a kaput és pszionikus üzenetet küldeni a mestervilágra, hogy figyelmeztessék az otthoniakat a feléjük tartó veszedelemre, de ez az életükbe került.
Biel-tan lakói lázas igyekezettel készültek a feléjük tartó invázió visszaverésére. Csatarendbe állítottak minden egyes eldát és harci gépet, majd eldaáldozattal életre hívták Khaine Avatárját is. Mire azonban lezárták a portálokat, a Maszk valahogyan mégis besurrant a mestervilágra. Perverz hatalmával elcsábított minden eldát, akit észrevétlenül tudott, és Démonleányokat idézett a testükbe. Egyenesen a lélekáramkörhöz tartott.
Ezalatt megérkezett a démonok fő ereje, Skarbranddal az élen. Az Avatár és a fődémon összecsapott, titáni harcban elpusztították egymást – átmenetileg, lévén mindkettő lényege halhatatlan. A maradék démonokkal lassan elbántak Biel-tan lakói, de amíg ezzel foglalatoskodtak, a Maszk démonleányai egyre szaporodtak, és ő maga elérte úticélját. Elkezdte a a lélekáramkörben lakozó megannyi elda lélek megrontását. Még a folyamat kezdetén fény derült a behatolására, de a kevés harcos, aki belebotlott, nem volt ellenfél a démonleányoknak. 

A Maszk és Skarbrand démoni hordájuk élén.

A Főnix lordok az elda legendák szerint visszatérnek népük megsegítésére, ha az végveszélybe kerülne. Jain Zar jött el most közülük, hogy megküzdjön a Maszkkal. Még szinte el sem kezdődött a harc, amikor a legenda lándzsája máris átdöfte a démon testét – de már késő volt: a lélekáramkör megfertőződött. Démonok jártak benne, a szívében őrzött elda lelkeken lakmározva, és belülről tépve szét a mestervilágot.
Yvraine és társai ekkor érkeztek meg Biel-tanra. Segítettek elbánni a maradék Démonleányokkal amelyek még fizikai valójukban voltak jelen, de ennek ellenére hűvös fogadtatásban részesültek – sötét elda létükre ez nem is csoda. Tovább rontotta a helyzetet, hogy Yvraine kinyilatkoztatást tett. A holtak istene megsúgta neki, hogy életre keltéséhez össze kell gyűjteni a Boszorkánykardokat. Ezek a legendás fegyverek valaha Morai-heg ujjcsontjaiból készültek: a látnokisten volt a régi pantheonban a holtak őrzője, és most Ynneadra szálltak ereklyéi. Ezek birtokában életre kelhet teljes valójában, a többi elda halála nélkül is. Az első ezek közül már nála is van: ez volt a kard, amit a papnőtől vett el az arénában. A második pedig itt van, mélyen Biel-tan szívében. Ki szándékszik tépni onnan, így Ynnead megerősödik, de Biel-tan súlyosan megsebesül.

Más körülmények között azonnal elfogták volna, talán meg is ölik ezért. Miközben azonban ezt elmondta, a mestervilág darabjaira készült hullani, lidérccsont váza számtalan helyen korhadt megfeketedett üszökké, ahogy Slaanesh démonai felfalták a benne nyugvó elda lelkeket. Az elda lélekkovácsok elkeseredetten próbálták lélekkövekbe menteni őket, de esélytelenek voltak. Ráadásul Jain Zar is a jövevények pártját fogta, sőt, Biel-tan saját látnokai is elbizonytalanodtak: a mestervilág jövőjének szálai megváltoztak, ahogyan a csapat megérkezett. Yvraine nem is várt tovább: Biel-tan anyagába nyúlt, és kiszakította onnan a kardot.
A következmények drámaiak voltak. A mestervilágon repedések futottak végig, a lélek-áramkörből kiindulva. Abból pedig lidérccsonttörmelék, és lelkek jeges forgószele tört elő, a közepén egy rémisztő, fagyos szépségű alak körvonalazódott. Életre kelt az Ynkarna, Ynnead avatárja. Születése vihart kavart az Immatériumban, melynek hullámai az egész galaxisban érezhetőek voltak.
Az elborzasztó jelenés szemmel látható módon itta magába az áramkörbe zárt lelkeket, ahogyan megszilárdult az anyagi világban. Biel-tan lakói rá, és híveire támadtak volna, de feltűnt, hogy amerre befolyása terjed, elpusztulnak a démonok, és megszűnik a rothadás. A lidérces jelenés közbelépése véget vetett a démoni inváziónak. A boszorkánykardot a Vizarkh vette magához.
A lélekkovácsok felmérték a károkat. A mestervilágot ért károkat évtizedekbe, talán századokba kerül majd helyrehozni. De legalább éltek. A népesség megoszlott abban a kérdésben, hogy az Ynkarna és követői reményt, vagy romlást hoztak nekik. Egyesek támadták őket, mások melléjük álltak, sokan csatlakoztak is hozzájuk.

Életre kel az Ynkarna, Ynnead avatárja.

Az avatár születése által vetett hullámok Ulthwét is elérték. A látnokok – köztük Eldrad Ulthranal – megérezték a változást. Eldrad kétségbeesése diadalmámorba csapott át. Hát mégis sikerrel járt! Önbizalommal eltelve adott parancsot egy újabb, szintén elég ambíciózus rituáléra. Téren és időn áttörve alagutat nyitott Biel-tan és Ulthwe között, amin az Ynnead hívő csapat átkelhetett. A hajdani Aeldar Birodalom kora óta nem volt példa ilyen tettre, és bár sikere hangosan hirdette Eldrad erejét és tudását, kockázata az arroganciájáról mesélt köteteket. Elég lett volna egyetlen hiba a rituálé közben, és mindkét világra út nyílik a warpból. Még így, hogy a varázslat hibátlanul zajlott le, is szörnyű viharokat kavart az Immatériumban. Ulthwe látnokai titkos tanácsot ültek, és döntöttek Eldrad sorsáról.
Eközben viszont megérkezett a világukra az illusztris csapat, élén a lidérces Ynkarnával. Ulthwe népe döbbenten bámulta a jelenést, Yvraine pedig beszélt nekik Ynnead születéséről, és küldetésükről a Boszorkánykardokért. Belial IV elveszett világán van ezek közül kettő, mondotta – a hajdani aeldar világ azonban elveszett a Rettegés Szemében, amikor a Lelkekre Szomjazó megszületett. Ő most mégis oda tart – küldetése veszélyes, de életbevágóan fontos. Aki Ynnead kegyelmébe kínálná a lelkét, tartson vele! Eldrad arra buzdította világát, hogy küldje el velük seregeit.
A látnokok tanácsa kevésbé volt lelkes. Régi, közelmúltbeli és legújabb bűneiért száműzetésre ítélték Eldradot, és ha megint önkényesen beleavatkozna az elda faj jövőjébe – akkor halálra. Többé nem Ulthwe gyermeke, és nem számíthat látnokainak erejére sem. Az Ynnead hívők pedig lesznek szívesek a fenekükön maradni amíg az elda nép vezetői eldöntik mi legyen a teendő – ahhoz, hogy végül hozzájárulásukat adnák a pokol közepébe induló öngyilkos utazáshoz, ne fűzzenek vérmes reményeket.
Eldrad magába roskadt, a többiek közt vita, majd ordítozás kezdődött, amelyet újabb eldák érkezése szakította félbe. Altansar küldöttei léptek elő. Vezető látnokuk, akinek egy ritka, pszionikusan rendkívül érzékeny gyrinx familiáris lépdelt a lábánál, támogatásáról biztosította Ynnead ügyét. Felkínálta, hogy – korszakokon át a warpban bolyongó világukon szerzett tudásával – elkalauzolja a csapatot az úticéljához. Mivel azonban testben ő többet már nem léphet be a Rettegés Szemének poklába, így lelkét ajánlja fel Ynneadnak, hogy a segítségére legyen. Ezzel a látnok átvágta a saját torkát. Szelleme a jelenlévők böbbent tekintete előtt áramlott át Yvrainebe. A gyrinx dorombolva sétált el a hullától és dörgölődzött a nő lábához, felismerve gazdája új porhüvelyét. A véres jelenet után Yvraine egy ideig behunyt szemmel hallgatta az újabb lélek hangját, majd indulást vezényelt csapatának Belial IV felé. A látnokok tanácsa útját állta, és újra veszekedés tört volna ki, azonban előlépett a legöregebb látnok, a legendás Kysaduras, a legnagyobb próféciák kinyilatkoztatója. Tiszteletteljes csend támadt, ahogy az aggastyán szólásra emelkedett. Ha az ynnarik, Ynnead követői nem indulnak el útjukra, újabb Mestervilág pusztul majd el, és újjá többet soha nem éled, mondotta. Az ő jövendölését senki sem kérdőjelezte meg. Utat nyitottak a csapatnak, az pedig számottevően megszaporodva távozott: sötét eldák, harlekinek, és Biel-tan hozzájuk pártolt lakói mellett immár Altansarról és Ulthwéról származóak is erősítették soraikat, valamint a száműzött Eldrad, és az agg Kysaduras is. Magukhoz vették a szükséges űrhajókat, és nekiindultak a pokol mélyére…

Yvraine, jobbjában az egyik boszorkánypenge, lábánál a gyrinx

Altansar látnokának áldozata lehetővé tette számukra, hogy számottevő veszteségek nélkül elérjék úticéljukat. Belial IV-en néhány napnyi kutatás után sikerült leszűkíteniük az egyik kard lelőhelyének lehetséges koordinátáit egy kisebb területre. Amikor itt szétszéledtek, sötét elda Homonkuluszok és kreatúráik ütöttek rajtuk. Asdrubael Vect befolyása még erre a pokol által elnyelt bolygóra is kiterjedt: csahosainak hozzáférésük volt egy elfeledett hiperháló-útvonalhoz, amin át követni tudták ide Yvraine társait. Az összecsapás ádáz volt, de rövid: amint az Ynkarna áttört az ur-ghulokat, Fájdalomgépeket és húsbábokat terelő Homonkuluszok soráig, a hozzá közelebb esők egyszerűen elfonnyadtak és meghaltak. Nem csupán ez a testük, de a Commorraghban és más rejtekhelyeken őrzött szövetmintáik és klónjaik is erre a sorsra jutottak: a halál istene által megérintett Homonkuluszok nem éledhettek többé újra. Maradékuk ennek láttán megfutott.
Az Ynarrik nem leltek azonban nyugodalmat. A harc okozta szenvedés ilyen mélyen Slaanesh birodalmában nem maradhatott észrevétlen. Csakhamar démonok ostromgyűrűjében találták magukat. Yvrainet és az avatárt támadásuk egy kráter felé szorította, amely közelebbről hatalmas szájnak bizonyult. Csápként tekergő hosszúkás nyelv csapott ki belőle, amelyen a Titkok Őrzői, Slaanesh nagyobb démonai lovagoltak. Az Ynkarna végzett a legtöbbjükkel, de a nyelvcsáp elkapta, és a mélybe rántotta. Yvraine áttört társaihoz, és a harlekinek segítségével rálelt a boszorkánykardra. Ahogyan előhúzta, az avatár újjáéledt, megragadta a pengét, és véres rendet vágott vele a démonok soraiban. Segítségével át tudtak törni egy jól védhető csarnokhoz. A démonok végtelen hullámokban támadtak, de csakhamar az Ynnarik is erősítést kaptak: a csarnok mélyén egy hiperhálókapu nyílt meg, amin Lidérclovagok, hatalmas elda hadigépek masíroztak át más lidérccsont-szerkezetek kíséretében. Iyanden mestervilág színeit viselték. A világ egyik fő látnoka vezette őket, aki a Nurgle támadás előtt meglátta a jövőben, hogy itt és ekkor segítségre lelhet majd Iyanden ellenségeivel szemben. Hadigépei megtizedelték a démonok első hullámait, és lehetővé tették a csapatnak, hogy visszavonulhassanak a hiperhálóba: bár a két kardból csak egyet szereztek meg, maradniuk már öngyilkosság lett volna.

Iyanden Mestervilága.

Iyandenre érve hatalmas ütközet közepén találták magukat. A gigászi Mestervilágot hasonlóan, hatalmas Nurgle monstrumok fogták közre, hogy egymás után zúdítsák rá rothadó hússal benőtt vadászgépekből és döglégy-démonokból álló támadó hullámaikat. A bűvös lándzsától lassan haldokló Yriel herceg visszatért, és kalóz flottáival megerősítve a világ egyelőre tartotta magát. A kalózok – néhány olyan flotillával kiegészülve, akik Yvraine alatt szolgáltak egykor – végül megsemmisítették a kisebbik monstrumot, de a nagyobbik természetellenes, torz élőteste egyszerűen túl nagynak, túl szívósnak bizonyult ahhoz, hogy számottevő kárt tudjanak tenni benne. A herceg vakmerő tervvel állt elő: zászlóshajójával belépett a hiperhálóba, és ahogyan a mestervilág és a többi hajó megfelelő pozícióba kényszerítette a rothadó óriást, személyes őrségével egyenesen a monstrum belsejébe teleportált. A tetemhajó belsejében vívott szörnyű harcban végül sikerült a reaktorszívbe döfnie lándzsáját, és a bűverejű fegyver egyszerűen megölte azt – de a herceget közvetlenül azután agyonsújtotta a támadókat vezető fődémon. Harcképtelenné tett, sőt halott monstrumján már nem reménykedhetett győzelemben a démon, de aztán ördögi tervet eszelt ki. Nurgle ragályait idézte a tetemre, és kihajította azt a mestervilági hajók útjába, hogy megtalálják kezében a lándzsával, amit a herceg még holtában is markolt, és amit a démon valamiért meg sem bírt érinteni.
A holttestet tiszteletadás közepette vitték volna Iyanden csarnokaiba, de a közelében lévők hamarosan természetellenes betegség jeleit kezdték mutatni. Az eldák rég ismerték már Nurgle „ajándékait”, így szerencsére gyorsan reagáltak, és karanténba zárták a tetem környezetét. Nem volt alaptalan a félelmük: ahogyan lidérccsont-gépeik megvizsgálták a herceg porhüvelyét, gyilkos spórák áramlottak ki belőle – elegendő ahhoz, hogy Nurgle fertőzte posvánnyá változtassák a világot, és valamennyi eldát benne. Yvraine sietett a segítségükre. Bebocsátást nyert a karanténba, ahol Ynnead erejével megidézte a halál szelét. A zord istenség érintése mindent elpusztított a karanténban, az utolsó spóráig és vírusig. Majd Yvraine a holttesthez lépett, és mielőtt bárki közbeavatkozhatott volna, kivette kezéből a lándzsát, és a szívébe döfte. A fegyver megváltozott a kezében: kard formáját vette fel, a negyedik Boszorkánykardét. Az évek során elszívott életerő visszaáramlott belőle, Yriel szívébe, aki megfiatalodva éledt újjá.

Yriel herceg, kezében itt még a lándzsa.

A csoda láttán Iyanden lakói nem kételkedtek tovább Ynnead erejében. Vezetőik tanácsot ültek az Ynnarikkal. Eldrad az eszmecsere nagy részében nem szólalt meg: a jövőt fürkészte. A többi vezér arra a következtetésre jutott, hogy Ynnead nagy segítségére lehet az elda fajnak a galaxisszerte rohamosan erősödő Káosszal szemben, ám az eldák erői nem elégségesek a harc megvívására. Szövetségesekre lesz szükségük. Bár többen esendőnek, könnyen megronthatónak tartották a mon-keigh-ket, arra a következtetésre jutottak, hogy vak hitük erőt adhatna nekik az Ősellenséggel szemben – kár, hogy tetemistenük kora már leáldozott. A ki tudja, honnan előkerült Árnyszövő rámutatott: ahogyan az eldákat, a mon-keigh-ket is egységbe tudnák kovácsolni legendás, ősi hőseik. Már csak találni kéne egyet, aki mögé felsorakozhatnak. Mielőtt tovább folytatta volna, tekintete találkozott Eldrad Ulthranéval. Amaz mosolyogott. A nagy manipulátor átlátott az Árnyszövő játékán. Legyen hát, mondta Eldrad. A sors a jégen túl vár rájuk, tette hozzá, amit ekkor az árnyszövőn kívül még senki sem értett. Röviden vázolta a tervet, amit a jelenlévők egyhangúlag elfogadtak. Az Ynnarik, számos Iyanden harcossal és lidércgéppel megerősödve, immár komoly seregként indultak útnak.

A következő megpróbáltatás út közben várt rájuk. Ahzek Ahriman, a Tzeentch hitére tért Ezernyi Fiak káoszgárdisták fővarázslója a Fekete Könyvtárból elragadott tudás birtokában csapdát állított nekik a hiperháló egy elágazó szakaszában. 
Okkult terminátorok nyitottak tüzet rájuk egy kristályhídról, pokoltűzzel égő lövedékeik szörnyű veszteségeket okoztak, míg az ynnarik tüze lepergett vaskos páncéljukról. Lidércgépek gázoltak közéjük, levágva legtöbbjüket, de a híd ekkor összeomlott alattuk, és mindőjüket elnyelte az űr. A hátsó fronton Tzeentch Rémei borították mutagén tűzbe az eldákat. Harcosok változtak gügyögő csecsemőkké, lövedékek fordultak vissza kilövőikre repülő piranják formájában, ahogy a Rémek őrült kacajjal szabadon engedték hatalmukat.
A hiperháló másik ágában Ahzek Ahriman és varázstudói ontották a halált az Ynnarikra. Eldrad Ulthran ereje megfeszítésével óvta csapatuk zömét a roppant mágikus támadástól, de nem vigyázhatott mindenkire. Kysadurast elérte Ahriman varázslata, és az agg látnok szoborrá változott, arcára fájdalmas sikoly kövült. A Harlekinek a varázstudók közé törtek, de az Ahriman kezéből kicsapó hullámok hamuvá és füstté oszlatták őket. Yvraine, a Vizarkh, és az avatár eljutottak a Tzeenthc ősmágus közelébe, ám az bűverejével léket vágott a hiperháló falára, ami az Immatériumba szippantotta az Ynkarnát, és ezzel fenyegette a másik kettőt is.

Ahzek Ahriman szabadjára készül engedni  a varázst, ami megpecsételi a harlekinek sorsát.

Az Ynnarikat hátba támadó démonok hirtelen harapófogóba kerültek. A hátuk mögött legendák küzdöttek, a Főnix lordok jöttek el az eldák segítségére. Jain Zar vezette őket, de itt volt Baharroth, Fuegan, Asurmen, Maugan Ra és Karandras is – külön-külön is legyőzhetetlen hősök. A démonok hamarosan elpusztultak támadásuk alatt.
Yvraine magába szívta a levágott Ezernyi Fiak lelkét. Tőlük tudta meg, hogy Ahriman tízezer éve a módszert keresi, amivel újra életre kelthetné bajtársait, akit tévedésből ő változtatott élőhalott automaton Rubric gárdistákká. Ezért tört rájuk is, mivel a fülébe jutott, hogy nekik valamilyen varázslattal hatalmuk lehet élet és halál fölött. Yvraine szája ördögi mosolyra húzódott. Megadja hát Ahrimannak, amire vágyott! Ynnead erejével életre keltette a mágus közelében harcoló Rubric gárdistákat. Azok értetlenül néztek körbe. Azhek, testvér, te vagy az? Hol van Magnus? Mi van ezekkel az eldákkal? Hol vagyunk? – kérdezték, és Ahriman döbbenten bámulta őket. Aztán Yvraine jelt adott az Ynkarnának, aki magával rántotta az újjászületett Ezernyi Fiakat a warpba. Ahriman tébolyult üvöltéssel vetette magát utánuk. Ahogyan eltűnt az Immatériumban, a Hiperháló bezárult mögötte. 
A csatát megnyerték, és a Főnix lordok eltűntek. Sok elda meghalt, de lelkük biztonságban volt a Lelkekre Szomjazótól Ynnead kebelén. Az Ynnarik rendezték soraikat, és tovább indultak.

Eddigre Szent Celestine, Belisarius Cawl, Greyfax inkvizítor, és Cadia többi túlélője, akik velük tartottak, utolsó harcukra készültek Klasius jégborította holdján. A hegytetőt, ahol bizonyos ősi oszlopok tövében megvetették a lábukat, a Fekete Légió fogta ostromgyűrűbe. Bár drága árat szedtek közülük minden megtett méterért, az Istencsászár csapatai gyorsan fogytak, ahogyan a Káosz vasmarka összezárult körülöttük.
Hirtelen fény lobbant az oszlopok között. Vibráló portál jelent meg a levegőben, és a portálból egész seregnyi elda csapott le a Fekete légióra. Sötét elda boszorkányharcosok, mestervilági harcművészek, lidérclovagok, látnokok – valamennyi egy zászló alatt, és valamennyi halálos ellensége a Káosznak. Az Ynnarik nem kegyelmeztek a bukott gárdistáknak. A harc negyed órán belül véget ért.

Az elda faj összes ágából származó harcosok rajtaütnek a Cadia túlélőit szorongató Káosz seregen.

Feszült csend következett. Az eldák és az Istencsászár hívei nem éppen a legjobb barátok; amikor Yvraine előrelépett, hogy a mon-keigh-khez szóljon, fegyverek meredtek rá. Több órás tárgyalás után azonban megtalálták a közös hangot, és szövetséget kötöttek, amennyire ez ember és elda között lehetséges. Yvraine és Celestine közösen hirdették ki: a furcsa csapat együtt indul tovább, az elda portálon át. Greyfax, aki Amalrich marsallhoz hasonlóan korántsem volt boldog új útitársaiktól, némi éllel tudakolta: mégis hova? A már megint a semmiből feltűnő Árnyszövő Belisarius Cawlra mutatott. „Őt kérdezd!” – mondta. Ahogyan az inkvizítor Cawl felé fordult, aki újfent féltve őrzött ereklyetartó készülékével foglalatoskodott, egy plasztacél-üveglapon át egy pillanatra belelátott abba. A roppant tárolórekesz azon végében egy díszes, kék Gárdista sisak látszott. Sokkal fejlettebb volt, mint amit ő valaha látott. És sokkal, de sokkal nagyobb.
„Ultramar.” közölte szűkszavúan a techpap.
A furcsa szövetség elindult a portál felé.

Maguk mögött hagyva Klasiust és a legyőzött Káoszgárdistákat, a társaság átkel a hiperháló portálon.
 
A sorozat korábbi részei:
Szerkesztette: Nokedli - 2017 ápr 02

Boz képe
Boz

Ezt a kusza faszom bullshitet, mint valami rossz anime.
Legalább a Vizarkh model jól néz ki...

Éljenek a videojátékok!



Leegyszerűsítem a kérdést. A könyv sztorija röviden:
VEDD MEG EZEKET DRÁGÁN!

kép:https://i.imgur.com/LghKKl8.png
Külön vicces, hogy a Vizarkh még csak nem is nagyon csinál semmi emlékezetes dolgot közben...
amúgy tényleg jól néz ki.

....ééééés, a következő könyv még sokkal rosszabb! Arról már nem is komoly stílusban fogok írni, mert nem érdemli meg.


Boz képe
Boz

Ja, már utánanéztem. Smurfokat nagyon tolják megint...:D

Éljenek a videojátékok!



monkey? :D

Az emberi test mozgásra lett kitalálva valahova mindig menni kell, vagy az orvoshoz vagy a konditerembe.



Jó felé kapisgálsz :-) Az eldáknak ez a kissé pejoratív szavuk van az emberre. Azzal a felhanggal, hogy a majomszerű lény aminek a nevéből származtatták, nem csak primitív, hanem rendkívül destruktív is. Mondjuk az ő szemszögükből valahol érthető, kb. olyan nekik az ember mint az embernek az ork... Viszont fordítva meg rohadt idegesítő a gőgjük...



Az eldáknál valaki nagyon szereti az Y betűt. :D

Kíváncsi vagyok egyébként milyen messzire akarnak elmenni ezzel. Tényleg lesz End Times, vagy vissza csinálják valami megszokott status quora. Esetleg, ismétlem esetleg összehoznak valami jobbat. Mondjuk szétcincálják a Birodalmat több utódra. Elég zavaró hogy minden második frakció az egységes Emberi Birodalom tagja. Greyfaxnál örültem is egy kicsit hogy mintha felvillantaná egy törésvonal lehetőségét, de úgy látom végül ő is betagozódik. Kár, örültem volna egy régi vs új utak birodalma felállásnak. Mondjuk Robi arra jut hogy az Emprah halott, az egyház pedig egy Káosz entitást imád. Válaszként pedig elindít egy új szekularizált birodalmat. Vagy a Császár felemelkedik és elkeni a Káosz száját, majd az új székhelyét a Terror szemében rendezi be és az új játék arról szólna hogy hogyan akarja mindenki megdönteni a Hipertér új urát.



Húha, ez elég sok téma egyszerre :-)
-Y betű: Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fantáziátlanok az új könyvek írói. A sztorit Ynneaddal akarják eladni, ezért szinte mindenki, akinek köze van hozzá, ipszilonos nevet kap... primitív módszer.
-End Times: Nem hiszem hogy lerombolnák a 40K-t, ami az aranytojást tojó tyúkjuk, de nem kizárt hogy megerőszakolják.
-Minden második frakció az Impérium: A GW keresletet szolgál ki. Részint mert ők a legnépszerűbbek és mindenki velük akar lenni, részint mert a legtöbb fajta játékmódot úgy tudták ellopni hogy hozzájuk passzoljon (Hmmm... A második háborús tankos ágyús gyalogos-fedezetes játékok elég népszerűek... Legyen nálunk Imperial Guard! A mechák is... Tau!)
-régi VS új birodalom: Gülümen egyszer már csinált egy Második birodalmat...
-a Császár felkel: a legvalószínűbben hangzó pletykák szerint
SPOILER
SPOILER
MEG NEM IS BIZTOS HOGY IGAZ

ShowHide spoiler #
da Emprah megpusztul, ami gyakorlatilag kiszabadítja a holttestből, de szilánkokra szedi (mint Khaine avatárjai). Az egyik ilyen beleköltözik egy fontos egyénbe, és az vezeti tovább a Birodalmat. Illik a képbe, mert minden seregbe terveznek valami avatárt... Ld. Yncarne :-(

ShowHide spoiler #
Ez egész érdekes lenne fluff szempontból. Pláne hogy sok szilánkból egy még nem biztos hogy olyan sokat is fog jelenteni. Összekeverjük egy kicsit mondjuk a Hyperion/Endymion feltámadó pápájával és már előttem is a jelenet:
Meghalt a Császár. Három nap múlva visszatér. Addig is azonban betoppan egy random Élő Szent hogy "Engedjétek már el ezt a szilánkot. Meg különben is a mi Császárunk igazibb mint a tiétek!"


Az embereknél már csak így megy ez :-)

"Oomans are pink and soft, not tough and green like da Boyz. They'z all the same size too, so they'z always arguing about who's in charge, 'cos no way of telling 'cept fer badges an' ooniforms and fings. When one of them wants to lord it over the uvvers, 'e says "I'm very speshul so'z you gotta worship me", or "I know summink wot you lot don't know so yer better lissen good". Da funny fing is, arf of 'em believe it and da over arf don't, so 'e 'as to hit 'em all anyway or run fer it. Wot a lot of mukkin' about if yer asks me. An' while they'z all arguing wiv each other over who's da boss, da Orks can clobber da lot."



Ez még így is elég jó volt bár kicsit már túl sok volt a Deus Ex Machina féle megmenekülés így már a 6-ik alkalommal is. :)
Szerintem többit is hasonló stílusban kellene megírnod. Ez a stílus nagyon jó. Nem kellene elviccelni hiszen az eddigiek se ilyenek voltak. :)
Amúgy mostantól minden Elda biztonságban van vagy csak azok akik az avatár közelében halnak meg?
Ha ez az izé az Avatar of Ynnead akkor ezek szerint valahol warpban már ott van Ynnead is?

Az Y-mániához meg... A most következő években majd minden Elda anyuka Y-os nevű nevet ad a gyerekének hogy köze legyen Ynneadhoz. :)

- Na akkor most mi lesz? Megadod magad, vagy pedig megnyomom ezt a gombot és kis Stacey-t csak zárt koporsóban lehet majd eltemetni?
- Úgysem mered!
- Ki? Én? A gonosz?" :)
(Bomb Queen)



Ez még így is elég jó volt

nos nem, ez ótvarosan rossz volt, de mindent elkövettem hogy mentsem... A következőt már nem tudom menteni, szinte nincs anyag a rengeteg, hatalmas plothole között.

Ynnead még csak ébredezik, kb. ugyanúgy nincs a warpban, mint Khaine sem. Ha összegyűjtik az összes legendás ősi kardot, elvileg fel tudják kelteni egészen az összes elda halála nélkül is, mint a legendás ősi prófécia mondja... Annyira legendás ősi dolgok ezek, hogy most találta ki őket az író :-P

Ami sokkal jobb sztori viszont ugyanerről, a régi elda és harlekin loreból (meg kicsit az Inkvizítor könyvekből):

A Hiperháló mélyén rejlik a Fekete Könyvár, Cegorach őrült bölcsességének gyűjteménye. Van benne egy ében talapzaton egy faragott kalitka, abban egy vaskos könyv, amit árnyékból és kaleidoszkóp színekből kovácsolt láncok tartanak zárva. Ennek a könyvnek a képlékeny lapjain vannak megírva a hiperháló legrejtettebb titkai, Cegorach világok jövöjét befolyásoló tréfái, és az eldák sorsa. Ahogyan a jövő is folyton változik a jelen eseményei hatására, úgy változnak vele a kötetben leírtak is. A láncoktól azonban nem lehet hozzáférni, így a benne rejlő tudás megismerhetetlen. A Rhana Dandra, a Végső Harc közeledtével azonban a láncok lassan felfejlenek, és újabb és újabb oldalak nyílnak meg a könyvtárba bejáratos Harlekinek előtt. Maga a Rhana Dandra létezése is a könyvből ismeretes: ebben a küzdelemben, amire valamennyi Főnix lord eljön majd, hogy utolsó csatájukba vezesse az eldákat a Káosz ellen, mind elpusztulnak majd, de lelkeikből életre kel a halál istene, legyőzi a Lelkekre szomjazót, és miután az elpusztult világ után új születik, az eldák lelke végre nyugalomra lel benne. Az elmúlt időkben azonban, ahogyan az utolsó láncok is lekerültek a könyvről, egy végső, titkos fejezet jelent meg Cegorach követői szeme előtt. A kacagó isten, úgy tűnik, hatalmas, bonyolult tréfát ötlött ki, egy galaktikus méretű előadást, ami keresztülhúz mindent, amit a sors eddig tartogatott az eldák számára. Hívei mind csak egy-egy lépését ismerik a nagy táncnak, ők maguk sem tudják hát, min dolgoznak, de feltétel nélkül hisznek Cegorachnak, a Legbölcsebb Bolondnak. Szétszéledtek hát a galaxisban, és nekiláttak a nagy trükknek, hogy kijátsszák a faj, és a világ halálát...

(Sztem ez az Árnyszövő karakter is másodsorban ezért került a sztoriba. Elsősorban meg mert egy ilyen olcsó húzás mint ez a deus ex machina nő egyszerűbb mint írni egy logikus történetet ami megáll a saját lábán...)



Nokedli írta:

Ez még így is elég jó volt

nos nem, ez ótvarosan rossz volt, de mindent elkövettem hogy mentsem...

Én is így értettem, hogy jól írtad meg. :)

Amúgy tényleg "poén" hogy mindig van valami "legendás" és "misztikus" ősi izé ami valahogy mindig a legjobb pillanatban jelenik meg.

- Na akkor most mi lesz? Megadod magad, vagy pedig megnyomom ezt a gombot és kis Stacey-t csak zárt koporsóban lehet majd eltemetni?
- Úgysem mered!
- Ki? Én? A gonosz?" :)
(Bomb Queen)



A próféciák, a jövőbelátás, és a jövő manipulálása részint hathatós írói eszköz, részint az eldáktól elválaszthatatlan elem. Addig nem hogy semmi gond nincs is vele, de egyenesen nagyszerű, amíg felállítanak egy ilyen szabályt, és be is tartják (pl. Hari Seldon ezer évre előre megálmodta az Alapítvány jövőjét - Asimovnál). Az zavar rettentően, amikor kitalálnak valami töltőanyagot az ementáli-lyukas sztorijuk befoltozására, ami ott és akkor született, és úgy írnak róla, mintha ezer éve része lenne az egésznek...

Az is zavar amikor átírják az egészet, de ez még jobban.

Másfajta példa az ork Gorkanauté: itt az eladás a cél. A legújabb kódexben találták ki, és ahelyett hogy azt mondanák, ehun-e az új vas amit nemrég talált ki egy mérnork és most aztán mindegyik másolja, elkezdik mesélni hogy mindíg volt ilyen, pl. a második armageddoni háborúban is mennyit bevetett belőle Ghazghkhull... és összerondítják vele a régi festményeket, hogy bele legyen montírozva...
miközben amikor azt a kampányt játszották, még kéjes gondolat sem volt az apja fejében az egyén, aki nemrég kitalálta ezt az amúgy vicces böhömöt.

ShowHide spoiler #


Ez a fajta "maszatolás" nekem is bassza a csőrömet rendesen... a következő könyvet én már olvastam félig meddig, kíváncsi vagyok hogy tálalod :D

Kérdés, most egy csapat Tsons-t változtattak "emberré" vagy ott mindenkit? :D (engem ez érdekel :D ) azon fogok röhögni, hogy mire kifestem a Tsons figuráim, lojálisak lesznek a lore szerint :DDD

Warhammer addict



Csak egy maréknyit, ha jól értem. Eredetileg amúgy picit más a jelenet, de az még ennél is annyival szarabb, hogy úgy nem mertem leírni...
Nem lesznek sztem lojálisak, Magnussal nyomulnak Tzeentch nevében Terra ellen a köv. könyv utalásai szerint is



Persze, hogy nem, csak poén volt :D de jelen állás szerint mindent kinézek a GW-ből.

Warhammer addict



Schimán.
SPOILER

ShowHide spoiler #
Ha egy lojális primarchot és a légióját el lehet fogni a Káosznak élve (?!!?!?!!?!), aztán páncélostul legénységestül bezárni egy kóterbe úgy hogy mindjárt a szomszéd teremben legyenek nem hogy a fegyvereik de még az imperial knightok is (?!), akkor minden lehetséges.


Húhh ez spoiler nagyon kemény. Majdnem elvesztettem a W40K-ba vetett hitemet mert ilyen elmés max Hókuszpók szokott lenni a Hupikék Törpikékben.
Spoilerbe vagy PM-be esetleg megírod hogy melyik úriemberről van szó?

- Na akkor most mi lesz? Megadod magad, vagy pedig megnyomom ezt a gombot és kis Stacey-t csak zárt koporsóban lehet majd eltemetni?
- Úgysem mered!
- Ki? Én? A gonosz?" :)
(Bomb Queen)



Cikkben fogom megírni :-(
Ha időm és energiám lesz rá, az lesz a következő.



Hajrá! Már előre félek. :)

- Na akkor most mi lesz? Megadod magad, vagy pedig megnyomom ezt a gombot és kis Stacey-t csak zárt koporsóban lehet majd eltemetni?
- Úgysem mered!
- Ki? Én? A gonosz?" :)
(Bomb Queen)



Ha nem tudod kivárni akkor:

ShowHide spoiler #
Roboute Guilliman - És akkor mondhatjuk, hogy a Hupikék törpikés hasonlatod fején találta a szöget :D

Warhammer addict



Ilyenkor kívánom hogy bárcsak az Adeptus Mechanicus dicső tagja lehetnék hogy amikor ilyen égbekiáltó marhaságot olvasok kitéphessem a szemdiódáimat, hogy miután lehiggadtam vissza csavarozhassam őket.

- Na akkor most mi lesz? Megadod magad, vagy pedig megnyomom ezt a gombot és kis Stacey-t csak zárt koporsóban lehet majd eltemetni?
- Úgysem mered!
- Ki? Én? A gonosz?" :)
(Bomb Queen)



Jaj gyerekek, hát nem látjátok? Minden a nagy terv része. Tzeentch/Ceogorah/döEmprah eleve így tervezte el.



én nem tartom akkora viccnek, de a tradíció azt követeli hogy erre ezt reagáljam:

kép:https://i.imgur.com/fF8Ne7o.jpg



"Csápként tekergő hosszúkás nyelv csapott ki belőle, amelyen a Titkok Őrzői, Slaanesh nagyobb démonai lovagoltak." Ezt úgy kell érteni ahogy gondolom vagy csak piszkos a fantáziám? :D



Hehe... Slaanesht ismerve akár úgy is, de ez a nyelv ahoz sztem túl nagy :)

REWiRED - Kutyus felfedő szétszéledés - 2014-2057 © Minden Jog Fenntartva!
Virtuális valóság és Kecskeklónozó központ - Oculus MegaRift - PS21 - Mozi - 4D - Bajuszpödrés
Médiaajánlat/Borsós Brassói Árak
Rohadt Impresszum!